Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - Finta László: Uri-Uhri Imre és az Uhry Karosszériagyár
2008 június 1890 után a Balaton délvidékén fekvő Szili – utóbb Somogyszil – községbeli, szakma nélküli igen szegény fiatalember felkerekedett, hogy szerencsét próbáljon. Az Uri vezetéknevű, Imrének keresztelt ifjú Budapestre indult, a millenniumra készülő nagyvárosba özönlöttek akkor a munkásemberek. Még odahaza kitanulta a bognármesterséget, helybeli rokonaitól a kovácsolás fogásait is, de helyi tanonciskola hiányában nem léphetett elô segéddé. 1893-ben már a fővárosban lakott, a mai Lovassy László utca 6. számú házában, megfontolásból választotta a VIII. kerületet, itt működött a legtöbb pesti kovácsmester. 1895 tavaszán fogadta segéddé a Budapesti Kovács és Bognár Ipartestület. A mesterlevélhez szükséges anyakönyvi kivonaton a szilli lelkész Uri nevét Uhrinak tanúsította, a következőkben kényszerűen így is írta, újabb hivatali elírás nyomán aztán szakmáját már Uhryként űzte. A néveltérések sok mai szerzőt megtévesztenek, személy- és cégnévként is Uhryként ismertetik, pedig a haláláig i-vel írta a nevét. Segédlevele átvétele után kiváltotta engedélyét. Kezdetben lepatkoló kovácsként dolgozott a józsefvárosi Baross utca 98. szám alatti egykori Jókai-ház egyik műhelyében. A telekről azonban 1896 végén mennie kellett, mivel hozzákezdtek az ott ma is álló épület felhúzásához. Időközben, ugyancsak a millennium építési lázának lendületében, lakóövezetté minősítették át a VII. kerületben a mai István út, Damjanich utca, Bethlen Gábor utca és Dózsa György út által határolt területen kipusztult szőlőskerteket, illetôleg az István, Csömöri, Dózsa György és Stefánia utak határolta addigi bolgárkerteket. Mesterünk az építkezések tényleges megkezdéséig olcsóbban kibérelhette itt a korábbi használat érdekében összetákolt fészereket. Elôbb az István út 31. szám alatt működött a műhelye. Itt készült az első ismert munkafénykép róla és munkásairól. 1897-ben aztán a bolgárkerteket határoló külső István út (ma Ajtósi Dürer sor) 63. szám alatti, az akkori Bálint (ma Cházár András) utca saroktelkén bérelt új telephelyet. Itt már kocsigyártóként cégérezi magát, élve az ipartestület törvényi indokolásával: „Kocsigyártó, kinek műhelyében vagy ipartelepén még kovács és kerékgyártó műhelyek is vannak, vagyis a kocsit teljesen előállítják a nélkül, hogy a kocsinak egyes részei más iparos műhelyében készíttetnének (...) Ezek értelmében mindenki lehet kocsigyártó, aki saját üzletében és udvarában teljesen elkészíti a kocsit, legyen az bár nyerges, kovács vagy kerékgyártó.” 1897. május 7-től 1906. december 31-ig működhetett itt, amíg megint utol nem érte az építkezési hullám. A Bálint utca 18. szám alatti üres telken folytatja az ipart, az ingatlant utóbb meg is vásárolja. Ekkor már tekintélyes tagja a Budapesti Bognár és Kovács Ipartestületnek, az előírt két éves kihagyásokkal rendre beválasztották a kovács elöljárók sorába. Uhri Imre nem tartozott a divatos urasági kocsik-hintók-batárok gyártói közé: tudta, hogy vagyon és társadalmi kapcsolatok Uri-Uhri Imre és az Uhry Karosszériagyár Finta László Uhri Imre 1929-ben Uhri Imre István úti műhelye 1908-ban. A kép jobb szélén a mester 23 Forrás: Gerlei Tamás – Kukla László – dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története BUDAPEST