Budapest, 2009. (32. évfolyam)
4. szám április - Horváth Júlia Borbála: Csolnakda
BUDAPEST Csolnakda szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Evezni elsô látásra sem könnyû mûvelet. Fôleg úgy, hogy állandóan kihúzzák az evezôs alól a hajót, hol meg az úszóházat adják el a feje fölül, s amikor újra és újra visszaszerzi a magáét, megint próbára teszik feljebbvalói. A (Danubius) Nemzeti Hajós Egyletnek talán csak alapítása idején voltak felhôtlen napjai; gróf Széchenyi István még életében gondoskodott a hajókról és a fenntartásról. Késôbb azonban történetében idôrôl-idôre költözések, megszûnés és egyéb veszélyek fenyegették tagságát, ahogyan napjainkban is, de a pártolók és a versenyzők megint összefogtak az egyesület megmentéséért. Hja, az evezés már az első csapások után megtanít arra, hogy haladni csak akkor lehet, ha együtt, egy irányba húzunk. Az úszóház fogalma sokszor még azok számára is értelmezhetetlen intézmény, akik tudják micsoda az: ház/bódé alakú építmény a vízen. Az úszóházság azonban ennél sokkal bonyolultabb állapot. E hajóház keveréknek csak egyik eleme, hogy állandó idegességgel reagál minden csöpp hullámra, szélre, vízre és egyéb ifjúi szilajságra, örök vándorlása viszont az évszakok között megkérdőjelezhetetlen program a naptárban. Téli dokkból ki, Dunára le, Dunáról föl, téli dokkba be. Nagyjából így, és akkor még nem beszéltünk a beltartalmáról, amit szintén utaztatni kell valahogy. A javításáról és az egyéb karbantartási nyavalyákról pedig ne is szóljunk. De valahogy mindez elfelejtôdik, amikor az ember (evezôs) gyereke öreg deszkáit érzi a csukája talpa alatt, amikor kifacsarodva az aznapi adagtól (8x500 méter, 34-gyel – de errôl majd késôbb...) végre kiköt, és imbolygás ide, recsegés oda, élete szilárd menedéknek érzi a zordon Hófehérke és az ő törpéinek vicces hullámverései után. A kikötés átmeneti üdülést hoz, a hajóból kiszállva következnek a további kínok: hajó felcipelése, elmosása, eltörlése, lapátok tisztítása, helyretétele, és súlyzózás. És futás. Fekvőtámasz. Négyütemű. A hangár bezárása, hajónapló (ha van) kitöltése, hogy rendben megérkeztem. Elvégre tudniuk kell a szárazföldieknek, hol keressék az elkallódott vizesembert, ha netán túlságos kimaradna aznap. Másnap pedig kezdôdik minden elölrôl: hangár kinyit, hajó, lapát levisz, napló beír, esôkabát, sapka felvesz/levesz, vizesüveg rendeltetésszerû bekészítése stb. Kint a vízen, evezés közben optimális idôjárási viszonyok esetén a következô dolgok történnek: napfürdô, városnézés, csevely (bemelegítés), idôremenés, megszakadás (edzésterv teljesítése), csurgás, önostorozás/dicséret (levezetés), a nap szinte huszonnégy órájában pedig az örökös készülés, tervezgetés a soron következô versenyre. A parton hosszas megbeszélés, az aznapi eredmények értékelése, melybôl ki így, ki úgy kiveszi részét. Az edzô mondja, csak mondja a magáét, a versenyzôk is, olykor a földet nézik, máskor meg röpködnek, néhány másodperc lefaragása csodával határos hőstett. A kormányosok felbuzdulva az eredményen további fogyókúrába kezdenek, egyenértékû tagjai ők a csapatnak. Sokan nem akarják tudomásul venni, hogy a kormányos nem túlsúly, hanem komoly rendezô erô. Na, de ha azt mondom, állítólag Clark Ádám is hajlandó volt bebújni a szûk rekeszbe, hogy ily módon segítse a magyar hídépítô munkásokat az angol hídépítô munkások elleni evezôsversenyen (Budapest – Oxford, 1:0. 1843), talán fölmegy az ázsiója e hálátlan szerepnek. A történethez hozzáteendô egy szép mellékmondat, miszerint az említett eseményen a versenyszenvedély az olasz utászkatonákat is hatalmába kerítette, és ôk is részt vettek a viadalon, így önzetlen és nemzetközi mezôny csatázhatott elsô ízben a Lánchíd épülôfélben lévô pilléreinek közelében. Persze ehhez némi elôrelátás kellett, vagyis hajók és lapátok beszerzése, nem beszélve a gyakorlásról, mert az evezôshajó érzékeny és makacs jószág, ha megérzi, hogy valaki nem üli biztonsággal, kíméletlenül a vízbe borítja a próbálkozót. Ha esik, ha fúj. 2009 április