Budapest, 2009. (32. évfolyam)

12. szám december - Buza Péter: A Magas-fenyőfa-társaság

16 2009 december BUDAPEST minőségű kertépítéssel megformált parkban 1900-ra több tucat – többnyire gerendavázas, fachwerkes, olykor több emeletes – üdülő­palota épült fel azokon a telkeken, amelye­ket szinte kizárólag magyarok vásároltak meg a kincstártól. Az egyiket – nem tudjuk, pontosan mikor –, Telkes Simon vette meg, aki nyilvánvalóan intenzív személyes kap­csolatban állt a telep alapítójával, (egyik) fia keresztapjával. Bedő Albert nevét és művét máig számon tartja a magyar erdészeti szak­irodalom és szakközönség. A modern erdő­gazdálkodás elméletének és gyakorlatának megteremtőjeként jellemzik, publikációit, szakkönyveit máig elő-előveszik. Túl ezen egy mára elfeledett, de a maga korában igencsak fontos budapesti asztal­társaságnak is a mindenese volt: a Magas Fenyőfa-társaságé, amelynek haláláig vi­selte elnöki tisztét („Magas Fenyő” a meg­nevezése ebben a körben.) Ha a késői olvasók azt hinnék, jámbor ba­rátok szolid gyülekezeteként működött ez az 1885-ben, a Vigadóban összejött és 1925-ig biztosan tettrekész kör, tévednének. Életre hívói éppen Tisza Kálmán miniszterelnök­ségének tizedik évfordulóját ünnepelték egy közös nagy vacsorán, amelyen persze nem akárkik voltak a meghívottak. Arra szövetkeztek akkor négyen, akiket a véletlen egymás mellé ültetett, hogy ve­zető szakférfiakból, magas rangú hivatalno­kokból olyan társaságot szerveznek, amely majd támogatja Tiszát az állam élén végzett munkájában. Vagyis: lobbiznak mellette és a jó ügyekért, már ha azokat jónak gondolják. Soha senki nem publikált elemzést műkö­désükről, ami pedig megérne egy fejezetet a történelemírásban. De némi forrásmunka, ha nem is könnyen, elérhető, a rendelkezés­re áll. Nevezetesen a társaság 1892-ben ki­adott első, 1908-ban megjelent második és 1925-ben publikált harmadik emlékkönyve, amelyek hiánytalanul megtalálhatóak a Fő­városi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűj­teményében. (Másutt ne is keressék, még az OSZK-nak sincs példánya egyik műből se.) Mikor rábukkantam az adatra, hogy Bedő Albert a Magas Fenyő, majdnem biztos vol­tam abban, hogy Telkes is tagja volt a formá­ciónak, s hogy így jutott hozzá a lehetőség­hez, de legalább az ötlethez, hogy megtalálja öreg napjai elúziumát. De ez a hipotézis nem igazolódott, bár kapcsolatuk nyilván­való, Telkes neve egyetlen társasági listában sem szerepel. Azt is gondoltam, Fenyőháza éppen azért kapta az állami keresztségben ezt a nevet, mert szülőatyja már jóval korábban eljegyezte magát a fenyő-szimbolikával. Ezt meg bizo­nyítani nem tudom, de határozottan hiszek a hipotézis hitelességében. Fenyőháza – jóval túl a magyar nyelvha­táron, Liptószentmiklós és Rózsahegy közt félúton – még Trianon után is a legtávolabbi „magyar sziget” volt Csehszlovákiában. Se szeri, se száma temetőjében a magyar sírok­nak. Herczeg, Thaisz és így tovább. Ottjár­tamkor módom volt átnézni bizonyos Novák profe­sszornak (aki a szlovák akadémia első elnökeként itt is halt meg) a hagyatékából azt a leánya őrizte dokumentumot, amely közel száz magyar nevet sorol fel, mint az itt álló villák egykori tulajdonosaiét. Híres hely volt sokáig a (cseh)szlovák tör­ténetírás művelőinek szempontjából is. Itt, az egyik magyar hotelvillában alakult meg 1921 májusában a Szlovák Kommunista Párt. Főleg konspiráló magyarok közremű­ködésével, Kun Béla azon híveinek köréből, akik néhány hétre, még 1919 júniusában, ki­kiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Sokat ennek részleteiről nem tudunk, bár Himmler György barátunk, a párkányi gim­názium történelemtanára, aki kísérőnk-kala­uzunk volt a fenyőházi kiránduláson, igye­kezett adatokkal segíteni. Neki köszönhetjük, hogy végül is, már a második menetben, és személyes részvé­telünk nélkül, megtalálta-megtalálhattuk a Klein-villát, amelynek tulajdonosa (bérlő­je? építtetője?) nem más, mint néhai Telkes Simon. Ma Astoria Panzio a neve, egy cseh vendéglátós cég működteti. Néhány éve tö­kéletesen rendbehozták. Az eredetileg budapesti Kleinék amúgy még 1945 után is háziurak itt, egészen az államosításig, s nem ők az egyedüli olyan magyarok, akik a telep alapításának ötve­nedik évfordulóját is a magukéban ünne­pelték Fenyőházán. Ahol amúgy az egyik legrégebbi magyar tudományos társaság, az Országos Erdészeti Egyesület 1909-ben szokásos éves vándor­gyűlését tartotta, s ahol már 1907-ben építik a hatodik (!) szállodát („... a főerdőhivatal alá tartozó és házilag kezelt Fenyőháza gyógyfür­dő- és nyaralótelep, mely a Magas-Tátra tövé­ben fekszik ... az öt szálloda kevés már, újat építenek” – írja az Erdészeti Lapok, amelynek sok éven át, s ekkor is, Bedő a szerkesztője­. Megpróbáltam Himmler Gyurit rábeszél­ni, írja meg Fenyőháza történetét. Nem len­ne az akármilyen tanulmány! De szabódik, egy tanárember nem ér rá kutatni. Meg hogy alapjában véve lusta ember ő, csak azt csinál­ja meg, amit muszáj. Magam is így vagyok ezzel. Valaki más? - fotó: Sebestyén László Telkes Margit Fenyőháza temetőjében Telkes Simon nyaralója

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék