Budapest, 2009. (32. évfolyam)

7. szám július - Farkas Zsuzsa: A bécsi festő, a pesti fényképész, a budai vendégfogadós

eladhatóság kedvéért írták az ô nevét. (To­vábbi háromszáz nôi arcképre Barabás Mik­lós nevét varázsolták a képkereskedôk.) A fô kérdés persze vele kapcsolatban mé­giscsak az, mûvész volt-e egyáltalán, s ha igen, volt-e, van-e felismerhetô festôi egyé­nisége. Számunkra úgy tûnik, hogy nincs, életmûve mégsem érdektelen. Divatosan fes­tett, ahogyan az akadémiai szemlélet diktálta: a bécsi Képzômûvészeti Akadémia mesterei­nek témáit és stílusát követve. Ezért beszéltek régen és ma is Amerling osztrák festô erôtel ­jes magyar befolyásáról, s valóban, ez a ha­tás egyforma, szinte felismerhetetlen mázzal vonja be a kortárs mûvek sokaságát. A pesti fényképész Borsos József 1861-ben hazatért Pestre, dön­tésének hátterérôl nincs adatunk. Doctor Al ­bert festôtársával fényképészeti mûhelyt nyi ­tott a régi botanikus kertben, a mai Múzeum körúton, az ELTE bölcsészkari épületeinek helyén. A korban közel negyven festômûvész tért át egészen vagy ideiglenes jelleggel a fényképészetre. Ezt a többféle ok együttes hatásaként elôállt fejleményt számos, az aka­démiai mûfaji hierarchia bûvöletében gon­dolkodó (mûvészet)történész lecsúszásként értékelte. A Borsos-kiállítás fényképrész­legének kurátoraként velük szemben úgy gondolom, hogy a fénykép mára a 19. szá­zad mûtárgyai közé emelkedett. A modern médium nem csupán a képi világban nyitott addig ismeretlen távlatokat, de a hatására alapvetô változások kezdôdtek a hagyomá­nyos képzômûvészetben is. Borsos mester 1861-1870 között bérelte az egyetemtôl a régi botanikus kertet, ahol va­lóságos szórakoztató központot üzemelte­tett. Al-bérlôi cirkuszt, vendéglôt, lovardát mûködtettek ott, de helye volt a különféle vá­sári látványosságoknak, képmutogatóknak, könyvárusítónak is. Saját, kiválóan mûködô mûhelyének külsô képét egy 1864-es épí­tészeti tervrôl ismerjük. Oldalfala üvegbôl épült, amelynek segítségével szabályozható volt a beáramló napfény ereje. A mester fô­ként arcképeket készített, s nem akármilyen mennyiséget. A társától való 1868-as szétvá­lás után vacsorával, tûzijátékkal ünnepelte meg 25 ezredik felvételét. A régi füvészkert­ben összesen 30 ezer felvétel készült, mivel a képek viszonylag drágák voltak, fôleg a magyar arisztokrácia és a módosabb pol­gári rétegek tagjai fordultak hozzá. A vizit­kártyák, az apró, névjegy formátumú képek voltak divatban, melyek az egész alakot mu­tatták. Mindenki tizenkét darabot rendelt, ezért maradtak ránk mára viszonylag nagy számban. Arisztokratáink fenségesen állnak rajtuk elôttünk díszruháikban. Kiemelkedik közülük az 1867-es koronázási sorozat. A díszbe öltöztetett lovakon ülô fônemesek megörökítése a botanikus kert udvarában történt, mögöttük számos alkalommal a Nemzeti Színház raktárhelyiségeinek desz­kafalazata látható. A mágnás és a ló ünne­pi öltözéke és a kissé lepusztult környezet összhatása mai szemmel is furcsa. Önálló egységet alkot az országgyûlés képviselôházának tagjairól készített 360 térdkép, melybôl díszes albumot állítottak össze. A Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyûjteményének két albuma a kiállításon látható, és egy vetítésen meg is tekinthetô. Az album 262. felvétele Szent ­királyi Mórt, Pest fôpolgármesterét ábrá ­zolja, aki ekkor képviselô is volt. A mester 1865-ben lefényképezte a Nemzeti Színház épületét, a sokáig csak a Vasárnapi Újság reprodukciójából ismert kép most bukkant elô az Országos Széchényi Könyvtár Szín­háztörténeti Tárának gyûjteményébôl. 1868. január 21-én beomlott az épülô Bazilika ku­polája, a romokról készült Borsos-fénykép csak a Vasárnapi Újságban maradt fenn. 1870-ben a mester szerzôdése lejárt, új helyre kellett költöznie. A Deák utca 4. szám alatt álló mûtermet vásárolta meg, amelyet 1861-ben Mayer György épített ki a Mocso ­nyiak tulajdonában lévô ház elsô emeletén. Az üvegfalazattal ellátott speciális ablako­kon át rá lehetett látni az elôtte elterülô Gi­zella térre. Klösz György nek köszönhetôen e mûteremrôl is van felvételünk, a Budapest látképei sorozat 82. képe a Gizella teret áb­rázolja, s a hátterében ott látható a Mocso­nyi-ház. A felvételt a Haas-palota befejezé­sének dátumával lehet egyeztetni, 1873-ban készült. A Mocsonyi-házról viszont tudjuk, hogy 1872-ben megrepedtek a falai, és föl kellett dúcolni. Ezt meg is tették, de a vá­ros Építészeti Bizottsága úgy döntött, hogy csak 1873 végéig maradhat fenn, mert élet­veszélyessé vált. E mûterem ablakaiból készített a mûvész két felvételt, az egyiken a nevezetes ártézi kút látszik a Gizella téren, a másik sarokab­lakból készült képen pedig a József nádor tér. A közönség így az eddig portréfényké­pészként számon tartott mûvész két város­képét is megtekintheti a kiállításon. Vannak további, hírlapokból ránk maradt tudósí­tások arról, hogy Borsos megbízást kapott Pest város nevezetességeinek lefényképe­zésére. 1870-ben harminc képrôl számolnak be: „Azon díszalbumot, melyet Pest városa a belga királynénak szánt, Borsos fényképész fogja összeállítani. harminc lapján a test­vérfôváros szép részei és nevezetesebb épü­letei lesznek felvéve” – írta az Ellenôr. Sem ez az album, sem az a Lánchidat ábrázoló kép nem maradt ránk, amellyel az 1871-es londoni világkiállításon szerepelt. 1875-ben Borsos tehát kényszerûségbôl tovább vándorolt a Deák utca 5. szám alatt lévô házba, legutoljára pedig az Erzésbet tér 1. szám alá költözött, újra céget alapít­va régi társával, Doctor Alberttel. Végül 16 BUDAPEST 2009 július Wieser Ferenc: A füvészkerti fényírda terve, 1864 Borsos-Doctor: A Nemzeti Színház épülete, 1865 Budapest Fôváros Levéltára Országos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti Tár

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék