Budapest, 2009. (32. évfolyam)
12. szám december - Tészabó Júlia és Török Róbert nyomán Saly Noémi: A kucsébertől a Jópajtásig
2009 december olykor egységáron kínálva portékájukat. Merluszt Ödön Dob utcai nagykereskedő 1928-ban így csalogatja kicsinyben utazó vevőit: „Legolcsóbb beszerzési forrás 24 filléres bazárosok részére. Nagy raktár szagos szappanárukban, fészárukban, külföldi játékáruban, dohányzócikkekben, papír és rövidáruban, sétapálca, ceruza újdonságokban, játékárukban, húsvéti képeslapokban, stb.” Ezt a nevet vették föl a jótékony célú vásárok is, amelyek sok bosszúságot okoznak a hivatásos kereskedőknek, hiszen épp a legnagyobb forgalommal kecsegtető időszakban vonják el a vevőket hangzatos jelszavaikkal, olcsó áraikkal. „A Váci utcában (...) játékbabákat árul a jótékony leányegyesület (...) nem ám olyan közönséges bábukat árulnak benne, mint az adófizető kalmárok boltjaiban, hanem a nagyságos kisasszonykák által saját kezűleg kiöltöztetett szebbnél szebb babák kaphatók olcsó pénzért. Okulj magyar gyáros? Kotlik Izabella kisasszony jobban ért a baba kosztümhöz, mint a te régi tapasztalt személyzeted” – dühöng 1903 decemberében a Magyar Kereskedők Lapjának cikkírója. A 19. század második felének híres pesti nürnbergiáru-boltjai még nem igazi „szaküzletek”. Kertész Tódornál például igen sokféle használati tárgy mellett kapni – kezdettől, 1861-től a cég megszűnéséig, 1935-ig – játékot is. Az 1870-es évek elejétől az 1920-as évekig működött Késmárky és Illés cég bőr-, díszmű- és nürnbergiáru-üzlete mellett külön boltban kínálta a játékokat, előbb a Kerepesi Bazárban, majd 1909-től Budapest első igazi, modern játékáruházában, az Árkád Bazárban. Az első ismert, valódi játékboltot Rippel Károly nyitotta meg a Belvárosban 1835-ben. (Csaknem száz évig, 1931-ig létezett.) Ő üzletét kezdettől játékkereskedésként jegyeztette be. 1867-ben jelent meg a szintén indulásától így bejegyzett Brunner „A svájci családhoz” címzett üzlete, mely később a „Gyermek éden” nevet viselte. A bolt nem mellesleg szalmakalapokat is forgalmazott, s első nevét Joseph Weigl népszerű dalművének címéből kölcsönözte, amelyben Déryné aratott tomboló sikert, fején szalmakalappal. Liebner Zsigmond 1868-ban nyílt üzletét később „a Babatündérhez” címezte. 1879-ben jelent meg Braun (Barna) Vilmos játékkereskedő, aki 1928-ig különböző körúti és Kerepesi úti címeken működött. 1880-tól tudunk Pesendorfer Ferenc József téri játékboltjáról, de az ekkorra már bevezetett üzlet lehetett. 1921-ig csalogatta kirakatával a jómódú szülők csemetéit a népszerű sétatéren. A gyártás és kereskedelem kérdései 1900-ban több mint négymillió koronát tett ki a játékimport – de nem a magyar játékgyártás! A Magyar Ipar cikkírója 1902-ben keserűen jegyzi meg: ez „példátlan tékozlás, a tulajdon vagyonnak ily nembánomsággal az idegenbe való hordozása mellett az országnak gazdaságilag el kell pusztulnia.” Ezért a hazai iparfejlesztési törekvésekben előkelő helyet kapott a játékgyártás meghonosítása, a szakemberek képzése, az ipar és az iparoktatás állami támogatása. Miközben Németországban már nagy játékgyárak működtek, itthon még a háziipari gyártás előmozdítása volt a cél. Ez a cégek hirdetéseiben is kiemelt szerepet kapott. Késmárky és Illés hangsúlyozta, hogy az államilag támogatott szélaknai gyermekjáték-készítő tanműhely termékeinek forgalmazója. Kertész Tódor 1910 körül szintén kiemeli magyar játékkínálatát, és magyar iparosok foglalkoztatójaként dicsérik az 1911-es Tavaszi Vásár résztvevői között. A legjelentősebb nagykereskedő, Bettelheim Miksa 1903-ban vasúti árucsarnokokat hozott létre az ország vasútállomásain a magyar termékek, köztük a bártfai játékgyár játékainak népszerűsítésére. A piac kis felvevőképessége és a magyar termékek külföldi exportjának korlátozottsága miatt mindezen próbálkozások ellen.- Az Árkád-bazár számolócédulája és az üzlet belseje 1910 körül 3 BUDAPEST