Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - Szabó Balázs: A budai Sziklakórház
2010 július BUDAPEST nek. Összesen 7 barlangüreget építettek be, ezekben 7 kürtő van, amelyekből kettőt vettek használatba. A világháborús tapasztalatok nyomán a kórház főbejáratát bombáktól védett autóáthajtóval látták el ez ma is látható a Lovas úton. Hat kocsi is elfér benne, bár az északi ki- és behajtó ma már le van falazva. Új egészségügyi átereszt építettek – a Lovas útról, a főbejárati folyosóval párhuzamosan, de attól függetlenül – a gázszennyezést és gázmérgezést szenvedett betegek mentesítésére. Ebben a folyosóban volt a gázzsilip után az osztályozó, a borbély, a WC-csoport és a szennyestároló. A háború alatt megépített 35 köbméteres beton víztároló mellé 1958-59-ben több acél víztartályt építettek, és létesült egy szükség vízvezeték a Fő utcától, de ennek egy része nem készült el, soha nem is működött. A csővezeték mára teljesen szétrozsdásodott, leszakadt a falról. Az 1958-62-es bővítések révén a kórház alapterülete több mint 800 négyzetméterrel növekedett. Mai teljes területe kb. 1850 négyzetméter, térfogata 4300 köbméter. A bővítés során 120 ágyas lett. Teljes betegellátó befogadóképessége kb. 300 fő. Árammal békeidőben az Elektromos Művek városi hálózata látja el. Az átalakítások során kiépült egy teljesen független szükségvilágító berendezés. A békeidejű légbeszívás mellett harcgázszűrés is készült: gáztámadás esetén 200 ember számára elegendő, harcgázoktól megtisztított levegő beszívása lehetséges. A nukleáris anyagokkal szennyezett levegő tisztítására finom porszűrőket szereltek fel. A kórháznak saját városi telefonvonala van, de volt „K”, azaz központi vonala is. A röntgengép egy szállítható tábori honvédségi modell az 50-es évekből. Egyszer volt használatban, amikor a gondnokok kipróbálták. A létesítmény már az 1960-as évek közepén számos ponton nem tudta kielégíteni a kor igényeit, így fejlesztését sem szorgalmazták. Megállt benne az idő. Mivel teljes energiaellátása villamos árammal történik, fenntartási költségei igen magasak. Az elzárkózásos üzemhez 1965-ben regeneráló patronok felszerelését javasolták, de ez sem valósult meg, pedig e nélkül a létesítményben csak 10 órára lehet elzárkózni. (Az előírás 72 óra.) Az 1940-es évek végétől a kórház folyamatos készenlétben állt: ágyak megvetve (kéthetente cserélték az ágyneműt), papucsok, ágytálak kikészítve. Ekkoriban egy család látta el a gondnokságot, mint az ország minden hasonló létesítményénél. 1967-től egy másik família vette át a feladatot, titoktartási szerződéssel. Ők 2000-ig éltek ott. 2002-től csak éjjeliőr szolgált, ma már napi felügyelet sincs. A III. számú kórterem a világháború alatt A műtő napjainkban műanyagfigurákkal