Budapest, 2010. (33. évfolyam)

12. szám december - Zsigmond Gábor: Évfordulós garázsok

2010 december duzzasztott főváros ellátása. A budapesti busztörténet ötödik és hatodik ilyen léte­sítményét 1970-ben és 1975-ben adták át, az előbbit Óbudán, az utóbbit Cinkotán. Itt kell megjegyeznünk, hogy a legelsőt, az istvánmezeit 1996 nyarán bezárták, és azóta a műemlék épület bevásárló- és szó­rakoztatóközpontként éli mindennapjait. Majd’ négy évre rá került végleg lakat a Mező garázs kapujára is. Újabban gya­korlati okokból a kőbányai Zách utcában lévő trolibusz-telephely is fogadja az on­nan kiszorult járműveket is. A két legújabbnak számító garázs tehát Óbuda és Cinkota. Még abban az időben épültek, amikor az Ikarus ontotta a kék kockaformájúakat, mármint a 200-as tí­puscsaládot. (Ma is ezek futnak a legna­gyobb számban a fővárosi utakon.) A negyven éves óbudai A hetvenes évek budapesti közlekedése szinte nem szólt másról, mint a metróról. Ha e mellett még valamit meg kellene említeni, az minden bizonnyal az Ikarus lenne. Amikor 1970-ben átadták az első földalatti szakaszt, a várostervezők már tudták, hogy ezeknek a vonalaknak a kiépítése számos villamosvonal felszá­molását is jelenti majd. Mentség is volt, mondván, hogy a magyar autóbuszgyár­tás gigantikus méretei mellett ebből a jár­műből bőséges a készlet. Így is volt, az Ikarus gyár csak a már említett, 1967-ben bemutatott és ma is futó 200-as típuscsaládból kétszázezer (!) da­rabot gyártott. A fél világ közönsége ilye­neken utazott, s nem volt kétséges, hogy Budapest maga lesz a buszok fővárosa. Ráadásul ezekhez nem kell sem síneket fektetni, sem felsővezetékeket építeni, és könnyedén be lehet velük barangolni az újabb és újabb lakótelepeket. A hatvanas évek közepén már közel 1300 járt belőlük a fővárosban, a tíz év­vel korábbinak nem kevesebb, mint a duplája. Az éves utasszámok ekkoriban közelítettek a félmilliárd felé, miközben 1950-ben még a százmilliót sem érték el. Nyilvánvalóvá vált, hogy hamarosan el­fogy a hely a telepeken, ráadásul a budai oldalon egy volt még akkor is, a kelen­földi. Így aztán 1965-ben döntés született arról, hogy a főváros északi területének gazdaságosabb kiszolgálására új garázst kell építeni. A Pomázi út elején öt évvel később átadott intézmény 72 ezer négy­zetméter alapterülettel eredetileg 250 jármű befogadására, tárolására és üze­meltetésére létesült. Az első évben még BUDAPEST Ikarus 260-as az Óbudai üzem udvarán A Nysa-szerelvény a Margitszigeten (1972) Útban a forgalomba (Óbuda, 1974)

Next