Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Kirschner Péter: 100+25
2010 december 100+25 Iparcsarnok és PECSA szöveg: Kirschner Péter, fotó: Sebestyén László Az első igazán nagyszabású hazai termékbemutató emléke a Városligetben 1885-ben felépült, Iparcsarnok nevű hatalmas épület, amelyet Kohn Jánosnak, a Schlick gyár későbbi vasszerkezeti tervezőjének elgondolása szerint Ulrich Keresztély tervezett. Az 1896-os Millenniumi Kiállítás egyik központjaként a bútor-, szövet- és anyagipar vonultatta itt fel büszkeségeit. Ekkor született a csarnok előtti elegáns korzó, díszkerttel és szökőkúttal. A második világháborúban súlyosan megsérült épület helyén, egyes falainak felhasználásával húzták fel aztán a Budapesti Nemzetközi Vásár legnagyobb kiállítási épületét. Amikor a BNV 1972-ben a Városligetből Kőbányára költözött, kiürítették, új gazdára, funkcióra vált. Manapság csak szemlesütve ildomos beszélni arról, hogy 1981-ben az akkori Kommunista Ifjúsági Szövetségtől indult ki egy nagy befogadóképességű fővárosi ifjúsági szabadidőközpont építésének gondolata. A legendás Budai Ifjúsági Park – a pazar kilátás ellenére – nem bizonyult sem elég korszerűnek, sem elég nagynak. Pedig a korabeli „ifjúságvédelem” eléggé megszűrte a látogatókat: hosszú haj, farmer nem volt kívánatos. A nemrégiben elhunyt Lehel László népművelő, ifjúsági vezető volt a Petőfi Csarnok egyik megálmodója és létrehozója. Az egykori pavilon akkoriban megütközést keltett terveit Halmos György építész és Tihanyi Judit belsőépítész készítette. A csupasz betonfalak, a furcsa, piros ajtók, amelyeket népi motívumok díszítettek, a narancsszínű boltívek a 80-as évek nemzetközi divatját követték, némi hippi beütéssel. A megnyitásra huszonöt éve, az Iparcsarnok centenáriumán került sor a Forradalmi Ifjúsági napok keretében – Petőfi nevével mikor máskor, mint az egymásba érő tavaszi ünnepek idején? Szegény állam vízzel főz: a KISZ és az Állami Ifjúsági Bizottság pénze kevésnek bizonyult, ezért kénytelenek voltak az emeletre befogadni a Közlekedési Múzeum repüléstörténeti kiállítását. Viszont szegény állam tervez, a közönség végez: a korabeli viszonyokhoz képest kiváló hang- és fénytechnikával felszerelt ifjúsági szórakozóhely már a nyitás másnapján PECSA néven vált ismertté és kedveltté. Azóta belül többször átalakult, műszaki berendezéseit kicserélték, külseje azonban mit sem változott. Pedig tervek voltak és vannak. Fogarasi Lajos, aki Lehel Lászlót követte a PECSA élén, számos koncepciót dolgozott ki a korszerűsítésre, átépítésre, még a költözésre is. Pénz híján azonban minden csak papíron marad, vagy még azon sem. „Legbiztosabb, ami ideiglenes” – idézi a családi bölcsességet. Ezért nem költözik a PECSA és a repüléstörténeti kiállítás sem, pedig mindkettőnek számos helyet kiszemeltek már. Ráadásul a Városliget valamennyi építménye műemléki védelem alatt áll, köztük a narancsszínű boltívek, de még a szabadtéri illemhely is. Néhány adat a 25 évről: 15 ezer program, 2500 magyar és külföldi sztár, 10 millió látogató. Több generáció összes hazai kedvenc rockzenekara, énekese fellépett itt. Az évfordulóra készült és stílusosan egy házibulival megnyitott fotókiállítás egyben a magyar rockzene története is. Együtt nosztalgiáztak mindazok, akiknek pályájuk egy szakaszában meghatározó hely volt a Petőfi Csarnok. Török Ádám az első koncertezők egyike volt itt Tátrai Tiborral az oldalán 1985-ben, a híres jazz-rock éjszakával. Bár voltak, vannak állandó játszóhelyei – az egykor Ifipark, a Bem rakpart, a Tabán –, születésnapi buliját két évtizede itt rendezi, az ország minden részéből jönnek az ismerős Mini-rajongók, házaspárok, kamaszodó gyerekekkel. Hogy januárban is lesz-e ilyen, ez a szponzorokon múlik. Véleménye szerint a PECSA fontos hely, mert sok kezdő fiatal együttes itt tudja igazán megméretni magát, de tovább működni komoly támogatók nélkül nagyon nehéz lesz. Müller Péter Sziámi életében több emlékezetes koncert is ehhez a helyhez kötődik. Először a Sziáminak sikerült megtöltenie az akkoriban még hatalmasnak tűnő termet. 25 BUDAPEST