Budapest, 2010. (33. évfolyam)

8. szám augusztus - Szécsényi Mihály: Egy pesti garniszálló 1891-ben

2010 augusztus Egy pesti garniszálló 1891-ben A garniszállók működése és a prostitúció a 19. század végétől a 20. század első feléig Szécsényi Mihály „A szerelem, amelyről egykor Petrarca zen­gett, városunkban nem szokásos. A kis garni­szállodák, kapu alatti szobák és találkásházak körülbelül lebonyolítják a szerelmi forgalmat a városban, azon kívül meglepetésnek szá­mít minden egyéb szerelmi jelenség”, írta Krúdy Gyula 1913-ban, Vízkereszt napján Kiss Józsefnek, A Hét főszerkesztőjének. Ezek a helyek ekkor élték fénykorukat, és a köztudatban e szállodatípus, a szobázta­tás és a találkahelyek már ekkor fogalom­má váltak. Az időnként egymástól nehezen megkülönböztethető intézményekben zaj­ló szerelmi életet sajátos tulajdonságokkal ruházták fel, rejtőzködőnek, titokzatosnak, erotikusnak, izgalmasnak, szabadnak ábrá­zolták az irodalomban, és ilyennek tekin­tették a hétköznapokban is, ám egyúttal olyannak is, amely valami okból mégsem vállalható. Úgy tekintettek a garniszállóra, mint olyan helyre, ahol az igazi szerelem és a pénzért árult szerelem – a hatóságok és a polgárok jelentős részének nemtet­szését kiváltva – békésen megfér egymás mellett, ami a szexualitáshoz való viszony átalakulását is jelzi. Minderre természetesen már jóval ko­rábban felfigyeltek a hatóságok. Pekáry Gyula, Budapest rendőrfőkapitánya 1891. évi decemberi jelentésében foglalta össze a garnival kapcsolatos gondokat. Közegei­vel hónapokon keresztül figyeltetett olyan szállodákat, amelyek környékén látszólag semmi törvényellenes, a járókelőkre nézve közbotrányt okozó esemény, jelenet nem történt. Sőt ezek tulajdonosai vagy bérlői rendesen fizették az adót, a magas bérleti díjat, megfelelő létszámú személyzetet alkal­maztak, s mindezt szállodájuk jövedelmé­ből tették. Különösnek az bizonyult, hogy a négy hónapon át „eszközölt” pontos fel­jegyzések szerint a gróf Károlyi út 5. szám (ma Ferenczy István utca) alatt álló „Hotel Garçon” nevű szállóban, csak minden 203. napon, a Képíró utca 9. szám alattiban, csak minden 71. napon fordult meg egy-egy rendes szállodai vendég. Nem volt más a helyzet a Vadász utca 4. (ma Podmaniczky Frigyes tér 3. szám, az Arany János utcai metrómegállónál) és a Szerecsen utca (ma Paulay Ede u.) 31. szám alatti intézmények esetében sem. Mindezt az tette lehetővé, hogy a kérdéses üzletek nem szállodák, ha­nem a titkos prostitúció közvetítésére alakult vállalatok, szögezte le jelentésében Pekáry. Ezeket a szállodákat folyton és állandóan párok – férfi és nő – látogatják, kik onnan rövid időzés után távoznak. A nők nagy része foglalkozás nélküli cseléd vagy tit­kos kéjnő. A vasúti indóházakból, pálya­udvarokról és hajóállomásokról utasokat sem bérkocsisok nem szállítanak, sem hor­dárok nem vezetnek ezekbe a szállodák­ba. A férfi vendégek zöme helybeli, azaz budapesti lakos, foglalta össze a tényeket a főkapitány. A Kecskeméti utca Kálvin téri torkolata a múlt századfordulón. Innen nyíltak azok a kis utcák... forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény 7 BUDAPEST

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék