Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - A borítón: Pest-budai koromlovagok
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIV. évfolyam, 1. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam, 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó) Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelős kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Pro Cultura Urbis Alapítvány támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121, telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Pest-budai koromlovagok (6. oldal) A hátsó borítón: Kétharmadnyi túlélés (31. oldal) A felvétel a BUDAPEST 1946/2. számában jelent meg 2011 január BUDAPEST BUDAPEST főváros önkormányzata működni kezdett. Egy sor jelentékeny változtatás után véget ért az átmeneti időszak – hamarosan tárgyalni kezdik a ciklus első költségvetését. A BUDAPEST, a városlakók folyóirata műhelyében, a Nagy Budapest Törzsasztalnál született meg a döntés: próbáljuk listába foglalni, mit várunk az új városvezetéstől. Mikor tekintenénk ezt a négy évet eredményesnek. Nem beszélünk eközben se (párt)politikáról, s nem üzenünk olyasmit sem, hogy legyen vége a lopásnak, a korrupciónak és enyhébb formájának, a nepotizmusnak. Ezeket demokratikus minimumnak tekintjük ugyanis. Nem érvelünk amellett sem, hogy fejezzék be a 4-es metrót. Elvégre magától értődő, hogy ezt kell tenniük. Viszont s általában: tiszta beszédet szeretnénk. Kevesebb ideológiát, több pragmatizmust, világos irányokat. S egy-egy megoldást akár kísérleti fázisban próbaképpen bevezetve, a társadalmi vitának új, érdemi elemeit várjuk el. Összeírtuk, pontokba foglaltuk, mit kíván a Törzsasztal (persze nem egészen a magyar nemzet, de!). A tízes lista minden tételét szeretnénk így vagy úgy megvalósítva látni – ha nem is feltétlenül az első négy évben, de az előkészítő fázist s világos ütemezést a folytatást illetően, igen. Legelőször is és főleg: egy(séges) Budapestet akarunk. A mai kormányzó párt a kiszivárgott hírek szerint már évekkel ezelőtt több változatban kidolgozta a főváros újraegyesítésének programját. (Majd a választási kampány során a témát egyszerűen levette a napirendről.) Biztosak vagyunk abban, hogy ez az önkormányzati rendszer, a mai, gátja a főváros dinamizálásának. Mihamarabb meg kell kezdeni az érdemi szakmai vitát a kérdésről: mekkora legyen ez az egységes Budapest, és mi legyen az önmagukban is életképes, külön kormányzandó külvárosok sorsa és státusza. És hány ilyen legyen. Másodszor. Közmunkatanácsot akarunk. Korunk s városunk meg Európánk viszonyai között valamiféle speciális fejlesztési ügynökség lehetne a kerete, a mai megfelelője, de szabályozási, rendeletalkotási jogokkal, jelentős forrásokkal rendelkező, és nem politikusok, hanem szakértők szakértelmével élő testület. Hatalmas íróasztal, körülötte vitatja meg az ország és fővárosa a tíz, húsz, ötven év múlva esedékes teendőket. És fokozatosan meg is valósítja őket. Harmadszor. Ésszerű autós politikát kívánunk, amelyben józan módon keveredik az autósok kiszorítása (a dugódíj valamilyen válfaja) és a legalább két személyt szállító autók behajtási lehetősége – vagy éppen más technikák alkalmazása, megoldandó az ellehetetlenülő állapotokat. Negyedszer. Modern, részben privatizált tömegközlekedést (az elővárosi vasutakat is ide értve), arányos fizetéssel, korszerű információs rendszerekkel. Ötödször. A hagyományos városközpont pusztulásának azonnali megállítása a korparancs most. Ez többféleképpen is elképzelhető. De mindegyik változathoz kell a törvény ereje, a határozott szándék és a határozott fellépés. Hatodszor. A városkarbantartás alapvető reformja tovább nem halasztható. Az elkészült létesítmények napi/heti/havi/éves rendbetételét már a tervezéskor be kell kalkulálni az adott épület sorsának felelős szabályozásába. Hetedszer. Kerékpárbarát megoldásokat, az utak karbantartását. A bérkerékpár-rendszer életképes megszervezését. Nyolcadszor. Új Városházát, amely Budapest új központja, a lokálpatriotizmus természetes gerjesztője lehetne. Kilencedszer. Ésszerű szociális és hajléktalanellátó politikát kívánunk. Az aluljárók és a közterületetek megtisztítása csak a jéghegy csúcsának melegítése. A lesüllyedés fékezése, a visszaút lehetővé tétele a lényeg. Szociális bérlakások, méltányosság és sok pénz – jól elköltve. Tizedszer. Az eddigi sokszínű város fenntartása, a művészmozikkal, stúdiószínházakkal, ingyenes koncertekkel, a turizmus és a kultúra ésszerű összekapcsolásával. A tragikusan elapadt, az éppen most kiszáradni látszó források pótlása. Jót akarni sokféle módon lehet, sokféle prioritást szem előtt tartva. Modern nagyvárost kormányozni nem könnyű. (Vezető publicisztikában kívánságlistát fogalmazni inkább.) De egy nagyváros hipp-hopp lemaradhat a versenytársak mögött egy olyan versenyben, ahol a lakosok a helyben maradást is lecsúszásnak értékelik. S ha lemarad, veszít. Nem csak a jövőjét, de a jelenét is lerombolja. Történtek itt jóvátehetetlen dolgok, de van még, ami akár jóvá is tehető. Itt az idő – mondta ki, mondja ma is a győztes politika –, s ezt mondjuk mi is. Szerkesztők, szerzők és olvasók. Az igazi, az őszinte, a szolgálatra szövetkező BUDAPEST