Budapest, 2011. (34. évfolyam)
8. szám augusztus - Szécsényi Mihály: Kalauznők tündöklése és bukása
BUDAPEST 2011 augusztus magát tettlegességre”. A postatiszt rendkívül csekély összegű, 40 koronás „felfüggesztett” pénzbüntetés kapott, „mert vádlottat eddigi előélete tisztességes embernek mutatja”. Azonban a női utasok sem viselkedtek hasonló helyzetekben finomabban, mint a férfiak. 1917 novemberében B. Mihályné, egy mészárosmester felesége hatalmas, úgynevezett „mészáros szatyorral” kívánt utazni, és tízkoronással fizetni a Kőbánya – Orczy tér – Eskü tér vonalon. G. Anna kalauznő tiltakozott a nagyméretű táska szállítása miatt, és a pénzt sem tudta felváltani, aprót kért. A mészáros felesége és barátnője a kalauznőt „dézsatündérnek” és „cafatnak” nevezte, majd közösen elkezdték ütlegelni. A 100 korona pénzbüntetés megfizetését ebben az esetben is felfüggesztették, részben a büntetlen előélet miatt, részben, mert a vádlott „... tettét abbeli erős felindulásában követte el, hogy munkája után menve azt vélte, hogy a kalauznő akarja őt az utazásban akadályozni.” Cseléd vagy hatósági közeg – jogok és jogtalanságok? Az utasok egy részét mégsem a kalauznők modora, érzéketlensége, tájékozatlansága, egyszerű származása zavarta a legjobban, hanem törvényben biztosított védelmük. A Pesti Futár című bulvárlap 1917 februárjában valóságos szenzációként tálalt egy olyan ügyet, amely ezt a helyzetet figurázta ki: „Cseppentő Rebeka afférja” címmel. A történetben szereplő villamoson két kalauznő és két utazó hölgy között robbant ki vita, amelynek eredetét nem sikerült kideríteni. Cseppentő Rebeka állítása szerint nagyon zajongtak az asszonyok. „Mondtam, ne zajongjanak. Még mindig zajongtak. Azt mondták a kalauznékra, hogy ilyen cafatok, meg ilyen ringyók. Aztán amikor leszálltak, azt mondtam, hogy na hála istennek, hogy leszának már. Aztán ő rám köpött, én is rá. Aztán megcibáltuk egymás haját.” A két páros az utasok előtt a megállóban folytatta a küzdelmet, annak bizonyítására, kinek is van igaza? A döntést a bíróság mondta ki, hiszen az utasok hatósági közegekkel kerültek konfliktusba. Tárgyalás közben azonban véletlenül kiderült, hogy Rebeka szabadnapos volt, és csak elkísérte barátnőjét a munkába. Ezért azt a nőt, aki vele küzdött nem ítélte el a bíróság, de a másikat, aki véletlenül a szolgálatos kalauznővel került a harc során egy párba, hatósági közeg elleni erőszakért marasztalták el, és kapott szerény pénzbüntetést. Nádas Sándor újságíró és budapesti polgár a közvéleménnyel együtt elégedetten nyugtázta a történteket. „Boldogan láttam Hatósági Rebekát, akinek jól megcibálták a haját és nem kapott elégtételt. Boldogan hallgattam, hogy az öreg védőügyvéd ilyeneket mondott rá. Kérem egy ilyen cseléd. Egy ilyen lány. A mosogatóteknő mellől jön a villamosra hatósági személynek. Látni kellett volna Rebeka konok arcát. Hogy nézett az ügyvédre. Milyen komoran és dühösen. Csak menjen ez az ügyvéd a 73-as kocsin, vagy a 11-esen. Majd ad neki Rebeka.” Ez az aggodalom sem volt alaptalan, de még az is előfordult, hogy a kalauznő biztatta fel az utasokat. A Nyugati pályaudvarnál 1917 szeptemberében a tömeg megrohanta a villamost. Az egyik utas, R. Lajosné, egy váci szabó neje és gyászoló nővére nehezen értették meg, hogy a leszálló utasokat előre kell engedni. A tömegben valaki megrántotta a gyászfátyolt, mire a sértett felkiáltott. A kalauznő „úgy kell neki!” felkiáltása úgy tűnik, olaj volt a tűzre. A kibontakozó vitában R. Lajosné figyelmeztette a kalauznőt – mintha az a cselédje lett volna – hogy fogja be a száját, különben kap egyet. A kalauznő azt felelte, hogy valóban csak jobb lesz, ha hallgat, volt neki ilyen vacakokkal dolgazáskor is. Ezután meg is kapta a megígért pofont. Nem csupán egyes utasok és a kalauznő között alakulhatott ki konfrontáció, amelyet több vagy kevesebb utas éppen támogatott, de fordítva is: a tömeg és a jegykezelő között is. A tolongás, a zsúfoltság nemcsak az utasokat tehette ingerültté, de ellehetetleníthette a kalauznők munkáját. A 67-es villamoson 1917 februárjában panaszt tettek az utasok az ellenőrnél a kalauznőre, mert durván beszélt az utasokkal. Jelentésében B. Ilona saját szavaival így foglalta össze a történteket: Óriási tolongás volt, „kértem, hogy egy kis utat adjanak, hogy kimehessek, és az áramszedőt lehúzzam, de hiába kértem, mindig beljebb toltak az utasok, erre azt találtam mondani, hogy olyanok, mint az állatok.” Magánélet a villamoson Valószínűleg sokan viselkedtek a kalauznők közül nyersen, a döntő többség biztosan Herkó Erzsébet 26 éves kalauznő Szolnok megyéből, 1915. június 23. Nyíri Etel 20 éves kalauznő Pest megyéből, 1915. május 26.