Budapest, 2011. (34. évfolyam)

8. szám augusztus - Szécsényi Mihály: Kalauznők tündöklése és bukása

BUDAPEST 2011 augusztus magát tettlegességre”. A postatiszt rendkívül csekély összegű, 40 koronás „felfüggesztett” pénzbüntetés kapott, „mert vádlottat eddi­gi előélete tisztességes embernek mutatja”. Azonban a női utasok sem viselkedtek hasonló helyzetekben finomabban, mint a férfiak. 1917 novemberében B. Mihályné, egy mészárosmester felesége hatalmas, úgynevezett „mészáros szatyorral” kívánt utazni, és tízkoronással fizetni a Kőbánya – Orczy tér – Eskü tér vonalon. G. Anna kalauznő tiltakozott a nagyméretű táska szállítása miatt, és a pénzt sem tudta fel­váltani, aprót kért. A mészáros felesége és barátnője a kalauznőt „dézsatündérnek” és „cafatnak” nevezte, majd közösen el­kezdték ütlegelni. A 100 korona pénzbün­tetés megfizetését ebben az esetben is fel­függesztették, részben a büntetlen előélet miatt, részben, mert a vádlott „... tettét abbeli erős felindulásában követte el, hogy munkája után menve azt vélte, hogy a kala­uznő akarja őt az utazásban akadályozni.” Cseléd vagy hatósági közeg – jogok és jogtalanságok? Az utasok egy részét mégsem a kalauznők modora, érzéketlensége, tájékozatlansága, egyszerű származása zavarta a legjobban, hanem törvényben biztosított védelmük. A Pesti Futár című bulvárlap 1917 febru­árjában valóságos szenzációként tálalt egy olyan ügyet, amely ezt a helyzetet figurázta ki: „Cseppentő Rebeka afférja” címmel. A történetben szereplő villamoson két kala­uznő és két utazó hölgy között robbant ki vita, amelynek eredetét nem sikerült kide­ríteni. Cseppentő Rebeka állítása szerint na­gyon zajongtak az asszonyok. „Mondtam, ne zajongjanak. Még mindig zajongtak. Azt mondták a kalauznékra, hogy ilyen cafatok, meg ilyen ringyók. Aztán amikor leszálltak, azt mondtam, hogy na hála istennek, hogy leszának már. Aztán ő rám köpött, én is rá. Aztán megcibáltuk egymás haját.” A két pá­ros az utasok előtt a megállóban folytatta a küzdelmet, annak bizonyítására, kinek is van igaza? A döntést a bíróság mondta ki, hiszen az utasok hatósági közegekkel kerültek konf­liktusba. Tárgyalás közben azonban vélet­lenül kiderült, hogy Rebeka szabadnapos volt, és csak elkísérte barátnőjét a munkába. Ezért azt a nőt, aki vele küzdött nem ítélte el a bíróság, de a másikat, aki véletlenül a szolgálatos kalauznővel került a harc során egy párba, hatósági közeg elleni erőszakért marasztalták el, és kapott szerény pénzbün­tetést. Nádas Sándor újságíró és budapesti polgár a közvéleménnyel együtt elégedetten nyugtázta a történteket. „Boldogan láttam Hatósági Rebekát, akinek jól megcibálták a haját és nem kapott elégtételt. Boldogan hallgattam, hogy az öreg védőügyvéd ilye­neket mondott rá. Kérem egy ilyen cseléd. Egy ilyen lány. A mosogatóteknő mellől jön a villamosra hatósági személynek. Látni kel­lett volna Rebeka konok arcát. Hogy nézett az ügyvédre. Milyen komoran és dühösen. Csak menjen ez az ügyvéd a 73-as kocsin, vagy a 11-esen. Majd ad neki Rebeka.” Ez az aggodalom sem volt alaptalan, de még az is előfordult, hogy a kalauznő biztat­ta fel az utasokat. A Nyugati pályaudvarnál 1917 szeptemberében a tömeg megrohanta a villamost. Az egyik utas, R. Lajosné, egy váci szabó neje és gyászoló nővére nehezen értették meg, hogy a leszálló utasokat előre kell engedni. A tömegben valaki megrántotta a gyászfátyolt, mire a sértett felkiáltott. A ka­lauznő „úgy kell neki!” felkiáltása úgy tűnik, olaj volt a tűzre. A kibontakozó vitában R. Lajosné figyelmeztette a kalauznőt – mint­ha az a cselédje lett volna – hogy fogja be a száját, különben kap egyet. A kalauznő azt felelte, hogy valóban csak jobb lesz, ha hall­gat, volt neki ilyen vacakokkal dolga­záskor is. Ezután meg is kapta a megígért pofont. Nem csupán egyes utasok és a kalauznő között alakulhatott ki konfrontáció, amelyet több vagy kevesebb utas éppen támogatott, de fordítva is: a tömeg és a jegykezelő között is. A tolongás, a zsúfoltság nemcsak az uta­sokat tehette ingerültté, de ellehetetleníthette a kalauznők munkáját. A 67-es villamoson 1917 februárjában panaszt tettek az utasok az ellenőrnél a kalauznőre, mert durván beszélt az utasokkal. Jelentésében B. Ilona saját szavaival így foglalta össze a történ­teket: Óriási tolongás volt, „kértem, hogy egy kis utat adjanak, hogy kimehessek, és az áramszedőt lehúzzam, de hiába kértem, min­dig beljebb toltak az utasok, erre azt találtam mondani, hogy olyanok, mint az állatok.” Magánélet a villamoson Valószínűleg sokan viselkedtek a kalauznők közül nyersen, a döntő többség biztosan Herkó Erzsébet 26 éves kalauznő Szolnok megyéből, 1915. június 23. Nyíri Etel 20 éves kalauznő Pest megyéből, 1915. május 26.

Next