Budapest, 2011. (34. évfolyam)
11. szám november - CIVILIÁDA - Buza Péter: Jókai kastélyosa
BUDAPEST A hajdan híres Budai Vörös – e százötven éve még országszerte s határainkon túl is híres budai termék – újraszületésén fáradozó Kadarka Kör sokakkal összefogva, a Budapesti Városvédő Egyesület ernyője alatt megtette az első komoly lépést, hogy újra kékszőlő teremjen a budai hegyekben. Az a kékszőlő – a kadarka –, amely hajdan ennek a jeles bornak legfőbb összetevője volt és maradt is (noha a 19. századra a Budai Vörös már cuvée lett, amelyben változó, de csekély mennyiségben jelen volt az ősi csókaszőlő és a kékfrankos is). Október huszonnyolcadikán Budapest közönsége eltelepítette az első három sor kadarkaáltványt Jókai Mór egykori Költő utcai kertjének elárvult szőlőjében, a területnek egy 0,2 hektárnyi, délkeleti lejtőjén. Színes műsor idézte fel az egykor itt zajlott emlékezetes szüretek hangulatát. Szőlőt is szereztek a szervezők: egy mázsányit Hagymási József egri pincészetéből. A Rendőrtiszti Főiskola diákjai és dolgozói sváb ruhát öltöttek (persze csak a szimbolikus megjelenítést célozva), Monor-Strázsahegyről érkezett a kád, a Két Szabó Pincészettől, hogy az alkalomra felkért menyecskék kitapossák egyelőre még nem az itteni hegy levét, a Kadarka Szalon hat kadarkás szőlész-borász palackjaival rukkolt ki kóstolónak, s persze elhangzottak az alkalomhoz illő ünnepi beszédek: Lenkovics Barnabás kadarnagy a programról, Illés Zoltán államtikár a kultúrtáj-védelem és a természetvédelem összefüggéseiről s a most megkezdett program ígéretes tartalmáról szólt a fülig érő szájjal figyelő, becsületes sokaságú közönségnek, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (mert hogy ez az intézmény kezeli a területet) vendégeinek. Elhangzottak szövegek is, Jókai unokahúgának öltözve adta elő Váli Mari Jókais, boros, szőlős történeteit a TEVA-ösztöndíjas színinövendék, Huzella Júlia. Közben pedig a helyben szokásos svábos intonációval húzta tangóharmonikáját a hangszer mestere, Rhenhard Ferenc. Nem is beszélve a kadarkáról daloló Tauner Tiborról. A műsor végén az összegyűlt népes sereglet a Jókai Mórnak öltözött kadarnagy, Tóth Gyózsi szobrász vezetésével, a Kadarka Kör zászlaja alatt elindult a telepítés előkészített helyszínére, s a ballószögi Hetényi József szívességéből ki-ki elplántált egy oltványt a tetthelyen, nevével megjelölve a kísérő karó simára igazított felületét. Ahogy Barna, a kadarnagy mondta volt, olyan ez az aktus, mint valami alapkőletétel. Kadarkáink Kertjének alapkőletétele. A belátható program első szakaszában, 2012 tavaszán és őszén ugyanis további kadarkás szőlészek-borászok dűlőiből származó szaporítóanyaggal töltjük fel a még üres sorokat. Ha aztán termőre fordulnak a tőkék – s ha addig sikerül megtenni az összes szükséges szőlőtermesztési-borforgalmazási-jogi lépést −, négy esztendő múlva újra megjelenhet a budapesti idegenforgalomban és a város szépen gyarapodó számú borbarát közösségeinek asztalán az egykor legendás bor. Az innen származó Jókai kastélyosaként. További, a területen felkutatott, telepíthető kertek gyümölcséből pedig végül maga a Budai Vörös. A szőlőt elszállítottuk a Soós Borászati Szakiskola tangazdaságába. Ott hagyományos eljárással kísérleti bort érlelnek belőle. Felcímkézni csak házi használatra lehet majd, de arra igen. Mi fogjuk elfogyasztani, budapestiek, akik jövőre összegyűlünk Kadarkáink Kertjébe, a mostantól minden év kora őszére tervezett szüreti mulatságra. Gyakorlat teszi a mestert... Közreműködtek, támogatták a programot: Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetvédelmi Államtitkárság, Budapest, XII. kerület, Hegyvidék Önkormányzata, Budakeszi Város Önkormányzata, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum, Berényi Zoltán (BERWOOD Kft.), Sorodi Csaba (E. N. G. Bauhaus Kft.) – és a tudósításunkban felsorolt személyek, intézmények, szervezetek, cégek, egyesületek. CIVILIÁDA Jókai kastélyosa szöveg: Buza Péter, fotó: Sebestyén László 40 2011 november