Budapest, 2012. (35. évfolyam)

6. szám június - Varga Kálmán: Buzgó pestiek a besnyői kegyhelyen

2012 június útjai. A szervezők közül feltétlenül ki kell emelni Bóta Ernőt, a Jézus Szíve Szövet­ség, a Budapesti Férfiak Mária Kongre­gációja és más társaságok alapításában közreműködő jezsuita papot, aki 1903-tól egészen haláláig vezette a besnyői férfi­zarándoklatokat. (Emlékét ma egy 1938-ban állított, portréját is megörökítő tábla őrzi a templom északi külső falán.) Meg­említendő ebben a szerepben Fjodorovics János Zsigmond kegyes tanítórendi áldo­zópap, akinek a neve azért is érdekes, mert ő volt az, aki az 1913-as alapítási évfor­dulóra először írta meg részletesebben a kegyhely történetét. Máriabesnyő fővárosi népszerűsége ek­kor nemcsak a zarándoklatokban, hanem a kegyhely támogatásában is érződik. Így például tudjuk, hogy az 1883-ban az oltárra került terítő (antipendium) ajándékozója az a Lenhossék József orvos akadémikus, egyetemi tanár volt, akinek nevéhez a pesti orvosi kar anatómiai múzeumának megalapítása fűződik. Az egyéni adomá­nyozókon túl a hitélet gazdagodásához járultak hozzá a különféle fővárosi mű­kedvelő csoportok, rendszeresen fellép­ve az egyházi ünnepeken. Aktivitásuk odáig vezetett, hogy 1914 augusztusában a többnyire Budapesten élő, de Máriabes­nyőn nyaraló módos polgárok énekkart is alapítottak, nem kisebb személyiség, mint a kor egyik ünnepelt színésze, Hegedűs Gyula közreműködésével. Elkötelezett támogatója volt a kegyhelynek és a kolos­tornak, akárcsak felesége, Berzétei Ilona, a Vígszínház színésznője, aki férje halála után Máriabesnyőn telepedett le és itt is hunyt el. (Mindketten a kapucinusok bes­nyői temetőjében nyugszanak.) A vasutasok kezében Az első világháború és a békeszerződések traumája nem okozott törést a kegyhely és a pesti hívek viszonyában. Mi több, Má­riabesnyő jelentősége az új határok kö­zött felértékelődött, s a Gödöllővel történt egyesülés révén a katolikus világ figyelme is ráirányult: a város státusát erősítették az olyan nagyszabású, vallásossággal át­itatott világi rendezvények, mint például a cserkészfiúk 1933-as világtalálkozója (Jamboree), vagy az 1938-as leánycserkész találkozó (Pax Ting), nem is szólva a ki­mondottan katolikus ünnepek pazar he­lyi megrendezéséről. Többek között ilyen eseménynek számított a Máriabesnyőn kicsúcsosodott 25. jubileumi zarándok­lat (1927), melyen Cesare Orsenigo pápai nuncius is részt vett, de ide sorolhatók az 1938-as XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Konferencia helyi eseményei is. Folytatódtak a nagy férfi zarándoklatok is, melyeket gyakorta főpapok vezettek − hónapjuk jellemzően a május, illetve június eleje, különösen Szentháromság ünnepe –, de előfordultak más időpontokban szer­vezettek is. (1937. október 10-én például négyezer vasutas érkezett a kegyhelyre.) A férfiak nemcsak szentmisén vettek részt, hanem előadásokat is hallgattak egyházpolitikai vagy aktuálpolitikai kérdé­sekről. Az előadók között olyan jeles egy­házi és világi személyeket találunk, mint Serédi Jusztinián bíboros, vagy a korszak meghatározó hitszónokának, gondolkodó­jának számító Prohászka Ottokár székes­fehérvári püspök, a Keresztény Nemze­ti Egyesülés Párjának elnöke. Zadravecz István ferences tábori püspök, az Etelközi Szövetség egyik alapítója éppúgy megfor­dult Besnyőn, mint az 1927-ben a pápai nuncius által Pro Ecclesia et Pontifice ér­demkereszttel kitüntetett Huszár Károly korábbi miniszterelnök és Haller István keresztényszocialista politikus, volt val­lás- és közoktatási miniszter. Úgy tűnik, a főváros oldaláról ebben a korszakban Máriabesnyő legnagyobb se­gítője mind intézményesen, mind pedig dolgozói révén a Magyar Államvasutak. A MÁV 1936-ban vasútállomást építtetett itt, s ezzel komfortosabbá tette a meg­közelítését. Az állomás sajátos módon a kegyhely „előretolt fogadótere” lett, kü­lönösen azáltal, hogy a vasút kifaragtatta és felállíttatta itt a kegyszobrocska tízsze­res nagyságú, vagyis több mint egy méter magas, posztamenssel is kiemelt vörös­márvány másolatát. (Bory Jenő szobra je­lenleg a templom mellett az evangélisták kútját díszíti.) forrás: Országos Színháztörténeti Múzeum, Budapest BUDAPEST A kegyhely egyik pesti támogatója. Hegedűs Gyula színész (20. század eleje) Berzétei Ilona, Hegedűs Gyula felesége (20. század eleje) A kegyszobor

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék