Budapest, 2013. (36. évfolyam)

7. szám július - Szécsényi Mihály: Nőkongresszus Budapesten, anno

2013 július BUDAPEST berendezéshez a székesfőváros anyagszer­tárából biztosították a hosszú asztalokat, a székeket, az elzárható szekrényeket, a zöld posztó asztalterítőket, a padok borítására szolgáló szövetet és az előadásokhoz, meg­beszélésekhez szükséges nagy iskolai táb­lákat. Minden külföldi küldött kapott egy Fővárosi Emlékalbumot (összesen 1200 da­rabot) és számtalan képeslapot. A rendezők javasolták azt is, hogy a sze­rintük fölösleges tanév végi „vizsgálatokat” halasszák el vagy hozzák előbbre, hogy a tanárok meghallgathassák a nemzetközi pedagógiai szaktekintélyek előadásait. Az ötletet Lád Károly szakfelügyelő kényte­len volt elutasítani, mert ahhoz miniszteri rendeletet kellett volna módosítani, de az igazgatókra bízták, hogy az érdeklődő és nyelvtudással is rendelkező tanerőknek megadják ezt a lehetőséget. A kérés hosz­szabb távon mégis eredményesnek bizo­nyult, mert a fölösleges „vizsgálatokat” a kormányzat két éven belül eltörölte. A világkongresszus megnyitása előtt, 1913. június 13-án Teleki Sándorné körle­velet intézett minden magyar résztvevőhöz és szervezőhöz. „Ezekben az ünnepélyes órákban, mikor mozgalmunk világeseménye előtt állunk, súlyos felelősség érzete neheze­dik reánk. Szeretnők, ha a művelt magyar közönség meggyőzze az egész világ szellemi elitjét arról, hogy a kulturvilág határán be­lül folyik le a kongresszus és hogy a magyar vendégszeretet – az egyetlen erény, amelyet még ellenségeink sem mernek megtagadni tőlünk – nemcsak eszem-iszom formájában, hanem mindenkivel szemben tanúsított elő­zékenységben, szíves jóakaratban nyilvánul (...) ez mindannyiunk kötelessége.” Felkérte „tagtársait” „minden ülésen, előadáson és összejövetelen 1⁄4 órával a kijelölt idő előtt megjelenni és minden idegennel szemben a Gróf Teleki Sándorné nyilatkozik a fekvevőgép előtt A Kongresszus főhadiszállása, a pesti Vigadó bejáratánál

Next