Budapest, 2013. (36. évfolyam)
7. szám július - Szécsényi Mihály: Nőkongresszus Budapesten, anno
BUDAPEST 2013 július szíves házigazda tisztét teljesíteni, nagyasszonyunk, Mrs. Chapmann-Catt iránti ragaszkodásunkat és hálánkat semmivel oly meggyőzően nem bizonyíthatjuk, mint avval, hogy az ő pontosság iránti igényeit kielégítjük.” A kongresszus első, nem hivatalos eseménye a Szilágyi Dezső téri református templomban tartott istentisztelet volt 1913. június 14-én vasárnap délelőtt, ahol a presbitérium engedélyével, Haypál Benő tiszteletes meghívására – aki támogatta a nők választójogának megadását – Anna Shaw tartott prédikációt. Ő volt az első nő, aki ezt megtehette, noha vita tárgya, hogy ez az istentisztelet része volt-e. A hivatalos megnyitó a Zeneakadémia nagytermében volt délután 4-kor, ahol elhangzott Rényi Alfréd erre az alkalomra írt nyitánya és Ábrányi Emil alkalmi ódája, amelyet magyarul Jászai Mari, angolul Paulay Erzsi szavalt el. Szólt a küldöttekhez Jankovics Béla közoktatásügyi miniszter, aki óvatosan, feltételesen és Bárczy István polgármester, aki támogatólag szólt a nők választójogáról. Este az Operában díszelőadás: Mozart „Szöktetés a Szeraiból” című operája, B. Sándor Erzsivel a főszerepben. A mindenre kiterjedő szervezés sem vehette elejét olyan váratlan nemzetközi eseményeknek, mint Emily Davison szüfrazsett ügye, aki június 13-án a nők választójoga mellett tüntetve a király lova elé ugrott az epsomi derbyn, majd belehalt sérüléseibe. Az eset óriási visszhangot váltott ki, a hír pár napon belül Magyarországra is eljutott. A Pesti Napló karikatúra-sorozata azt üzente a nyilvánosságnak, hogy a kongresszus komoly küldöttei nem követnek el semmilyen törvénybe ütköző cselekedetet. Mégis ez az esemény kényszerítette ki a kongresszus talán legfontosabb politikai állásfoglalását. Chapmann-Catt bejelentette, hogy sok kérés érkezett a világszövetség elnökségéhez, foglaljanak állást az eseménnyel kapcsolatban: ítéljék el, vagy támogassák! Az elnökség javaslatára a kongresszus a következő határozatot hozta: „1. Minthogy a nők választójogának világszövetsége a nemzeti politika vagy az egyes nemzetek taktikáinak minden kérdésével szemben a legszigorúbb semlegességgel tartozik, ez az alapelv megtiltja a suffragettek metódusainak akár helyeslését, akár ellenzését a kongresszus részére. 2. Minthogy politikai nyugtalanságot, lázadást vagy forradalmat sohasem használtak föl érvül a férfiak jogai ellen, tiltakozunk a nők választójoga ellenzőinek ama eljárása ellen, hogy egyetlen ország kisebbsége által gyakorolt harci modort érvül használják fel a nők választójogának megtagadására.” Ez az idézet is igazolja, hogy az elsősorban a választójogért küzdő irányzat – az amerikai feminista mozgalom vezetésével – háttérbe szorította a radikális elveket és eszközöket valló csoportokat. A kongresszus tagjait elbűvölte a magyaros vendéglátás, a kitűnő szervezés és maga a főváros is. Június 15-én délután 3 órakor közel 300 kocsiból és automobilból álló konvoj indult el a Vigadó elől, hogy bemutassa a várost az 1200 külföldi vendégnek. A rendezőknek adott utasítás szerint „minden kocsira csak egy magyar száll, vagy a saját kocsijára, vagy 4 koronás jeggyel. Csak ha valamennyi idegen elhelyezkedett használhatják magyar tagjaink [tehát a magyar küldöttek is] 4 koronás jeggyel a fennmaradt kocsikat (helyeket).” A Pesti Napló szerint „a hosszú menetet a járókelő közönség lelkes éljenzéssel fogadta, sok helyen virágot dobtak a kocsikba. A Margit hídon Budára vonultak a vendégek, a Vár alatt elhajtottak a Gellérthegyig, a Ferenc József hídon át visszatértek Pestre a Kálvin téren, az Üllői úton, Nagykörúton, Andrássy úton, Váci körúton át elérkeztek a parlamentig”, ahol megnézték a kupolacsarnokot. Balmazújvárosi parasztasszonyok küldöttsége a főbejáratnál Bárczy István (sétapálcával) a főváros fogadásán