Budapest, 2015. (38. évfolyam)

8. szám augusztus - Merényi György: Lechner Ödön 170 éve

BUDAPEST Lechner Ödön 170 éve Szöveg és kép: Merényi György „Mily száraz elementumnak látszik egy építészeti alaprajz, egy homlokzatnak a kiképzése, egy háztető silhouett-je. És e száraz elemek a nagy varázsló kezén szeretetet és szenvedélyt, fanatizmust és lelkesedést tudtak oltani művészekbe, írókba, a közönség javába. Ez nem mindennapi dolog a legvirulóbb külföldi mű­vészeti központokban sem, nálunk pedig soha nem látott jelenség. Értékmérője a mester jelentőségének.” Így méltatta 1914-ben a Művészet című folyóiratban Lyka Károly az akkor elhunyt építőművészt. Kortársai, építésztársai világosan látták Lechner géniuszának jelentőségét. A halála óta eltelt százegy esztendő, különösen az utóbbi évtizedek kutatásai teszik egyértelművé szerepét, amelyet a megújuló magyar építészet történetében betölthetett. „Lechner Ödön (1845–1914) a magyar építészet egyik legnagyobb és mindenkép­pen legeredetibb alkotója, akit a századfor­duló rendkívüli tehetségekben bővelkedő nemzetközi színterén is előkelő hely illet. Sokan tekintik őt a nemzeti stílus megte­remtőjének, a szecesszió mesterének, a mo­dern építészet egyik apafigurájának vagy épp a magyar Gaudínak. Mindegyikben van igazság, ám a valóság ennél összetet­tebb. Lechner munkássága a historizmus­ból fokozatosan, szerves fejlődéssel haladt A Postatakarék-pénztár homlokzata a pártázatokkal, háttérben az Országház kupolája 24 2015 augusztus

Next