Budapest, 2015. (38. évfolyam)

10. szám október - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Aki Darvassal barkochbázott

2015 október és 1890 között születtek. Egyébként édes­anyjuk, Godina Angyalka is (miután az ura, Saághy-Ruszek Béla negyvenévesen önkezével vetett véget az életének) kato­nához ment másodjára feleségül. Új pár­ját Riedl Károlynak hívták, szintén magas rangú katona a békeidőkben (1914-ben már nem élt), s az ő három fia is – akik közül Lajos a tábornokságig vitte – ugyancsak a mindenkori seregben és seregből él. Miklós kétéves volt, amikor édesapja a halálos sebet kapta. Ugyanígy kétéves volt legfiatalabb nagybátyja, Dezső, ami­kor az ő és négy testvérének édesapja, Saághy-Ruszek Béla, a nagysárói (Velké Sarov­ce – lakóinak fele magyar – Sarov­ce-Sáró, ma Szlovákia, Léva közelében) Hunyady-uradalom gazdatisztje 1892. már­cius 23-án főbelövi magát. Hogy miért tette, nem tudjuk. Partecé­dulája szerint akkor 16 éve tartó házassá­ga boldog volt, „végzetes elhunytát” nem magyarázhatja más, mint valamiféle halá­los betegség vagy hogy nem tudott elszá­molni gróf Hunyady Kálmánnal. Ez utób­bi feltételezést látszik alátámasztani, hogy az özvegy s az öt gyerek azonnal Eszter­gomba költözik, ahol Béla akkor már ha­lott édesanyja, Sinkovits Lidia, illetve az ő családja élt. Az uraság elküldhette őket a nagysárói szolgálati lakásból. Itt ismerke­dik aztán meg Melanie a későbbi férjével, Eggenhofer Aladárral, és édesanyjuk is az ugyancsak itt élő Riedl ezredessel. Még egy generációval visszalépve: az öngyilkos gazdatiszt édesapja, a jogvég­zett Saághy György nevében még nincs ott a „Ruszek” toldás. 1845-ben nevezték ki a Csáktornyai járás adóvégrehajtójának, aztán Varasd vármegye pénzügyi főnöke – „fiskálisa” – lett. Ő még a burgenlandi Németújváron született 1811-ben. Akárcsak nyolc testvére. Apjukat Józsefnek hívták, a Vas megyei Köcskön praktizált ügyvédként 1847-ben bekövetkezett haláláig. Aki a szövegben idáig érve szerencsé­sen átrágta magát az adatok tengerén, ve­lem együtt vált egyfajta kegyeleti aktus részesévé. Mert Saághy-Ruszek Miklóssal – aki soha nem nősült meg, s nem voltak leszármazottai – 1992-ben végleg lezárult a Saághyak Ruszek ágának a története. A családfa is, amelyet fentebb értelmeztem, az ő akaratából került be a szombathelyi le­véltárba, miután akaratát a Boráros téri ket­téválasztott lakás másik felében élő Odorék tiszteletben is tartották. Huszársága tárgyi emlékeit is ezért adták át a Nádasdy Ferenc Múzeumnak: kard hüvellyel és bojttal, a két világháború között használatos szablya, vívótőr, kard hüvellyel, tőrkés hüvellyel, tőrkés. Nézzék meg feltétlenül ezeket a da­rabokat, ha arra járnak. Fotót egyikről se tudunk közreadni: a BUDAPEST szegény lap, nem tud kifizetni (nekünk) csillagásza­ti fotózási és közlési díjakat... A front szünetében, egyenruhában, háttérben a Boráros téri bérpalota Az 1918 körül készült családi képen a hátul felsorakozók balról jobbra: Saághy Melanie, Saághy Margit, Eggenhofer Ibolya, Eggenhofer Manci, Rumy Lajos és Saághy Béláné, Eggenhofer Dezső, özvegy Saághy-Ruszek Aurélné Janits Margit, Vidosfalvy Ernő. Elöl a gyerekek: Saághy-Ruszek Miklós, Saághy-Ruszek Marietta (Babcs), egy Vidosfalvy és egy Dickl leány) . BUDAPEST

Next