Budapest, 2015. (38. évfolyam)

11. szám november - Kassai Ferenc: Energiamegtakarítás, rezsicsökkentési lehetőségek a fővárosban

2015 november otthona. Budapesten, mintegy 890 ezer lakás van, melyből több mint 200 ezer paneles, il­letve iparosított technológiával épült. Tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a lakótelepeket, tekintettel arra, hogy azok ki­váltása – a nemzetközi kutatások szerint is kívánatos – 40 ezer új lakás építése esetén is közel 20 évet venne igénybe. Amennyiben erre van elegendő pénzeszköz! Ráadásul ezek a lakások értékes területeken fekszenek, ugyanakkor elbontásuk egyelőre, jelenleg és a jövőben is elképzelhetetlen. Ehhez páro­sul a fosszilis energiahordozók véges volta. A paneles lakótelepek esetében nem re­konstrukciót kell alkalmazni, hanem teljes körű városrehabilitációt, amely magában foglalja az épületek komplex épületener­getikai felújítását és a lakókörnyezet von­zóvá tételét is. Az épületek felújítását – az akadálymen­tesítésen, a felvonók javításán túl – egységes szemlélettel kell elvégezni. A jól tervezett és kivitelezett klíma- és fűtésrendszerekkel kevesebb energiát használunk, és kisebb lesz a környezetterhelés. Autós hasonlattal élve: ha vásárolunk egy gépkocsit, minden esetben tudni akarjuk a fogyasztását. Ez la­kások esetében is „húsbavágó” kérdés. A komplex energetikai felújítás minden eset­ben megtérül! Érdemes visszagondolnunk az óbudai „fa­luház” felújítására, amely építésekor a szoci­alista lakásépítés mintapéldája volt Óbuda kapujában. A 886 lakást és 15 lépcsőházat magában foglaló, 315 méter hosszú épület valóban egy átlagos falunyi embernek ad otthont. A ház bizonyos értelemben – építé­sekor – a kísérletezés szerepét is betöltötte. A Műegyetem szakemberei ugyanis kíváncsiak voltak, hogy milyen fűtési rendszer a legal­kalmasabb az ilyen épületeknél, és így kilenc különféle fűtési rendszert alakítottak itt ki. 2003-ban a két hőközpontból az egyiket tel­jesen felújították, 2004–2005 folyamán pedig az egész házban egységesítették a rendszert. Ez azt jelentette, hogy kétcsövessé alakítot­ták, a fűtőtesteket pedig termosztatikus sze­lepekkel látták el, így szabályozhatóvá vált a lakások hőellátása. A fűtéskorszerűsítés utáni években a „faluházban” felhasznált hő mennyisége csökkenni kezdett: 2008-ban mintegy tíz százalékkal volt kevesebb fűtési hőfogyasztás, mint 2004-ben. Az óbudai önkormányzat Amszterdam­mal és Szófiával együtt kérte az Európai Unió támogatását arra, hogy egy demonst­rációs projekt keretében összetett, energia­hatékonyságot és megújuló energia-felhasz­nálást egyaránt célzó beruházást hajtsanak végre, és nyomon követhessék ennek mű­szaki, környezeti és társadalmi hatásait. Az uniós pályázat elnyerése után, 2009 nyarán elindulhatott a beruházás, amelyet hat hónap alatt, 2009 decemberére sikerült megvalósítani. (A projektben részt vevő országok közül egyedül Magyarországon készült el időben a felújítás.) A homlokzat, a tető és a pincefödém kor­szerű anyagokból hőszigetelést kapott, figye­lemmel a tűz elleni védelemre is. A nyílászá­rókat kicserélték. Így a fűtéskorszerűsítéssel, hőszigeteléssel és napkollektorral is kiegé­szített komplex felújítás eredményeként 2010-ben közel negyven százalékos fűtési energiamegtakarítást lehetett elérni. A projekt legfontosabb hasznának az tekinthető, hogy kötelező a beruházás ha­tásának mérése, figyelemmel kísérése, a nyilvánosság folyamatos tájékoztatása. Ez lehetővé teszi, hogy az épület energiameg­takarítást célzó felújításának tapasztalatai­ról más házak, önkormányzatok és állami döntéshozók is információt kapjanak, és a tanulságokat leszűrve tudják megtervezni, előkészíteni a beruházásokat és kialakítani a pályázati rendszereket. Walter Gropius – a BAUHAUS építé­szeti irányzat, műhelyek összefogójának – papírra vetett elmélete: „Építeni annyit jelent, mint életfolyamatokat alakítani. A hétköznapi ember számára a súrlódásmen­tes, ésszerű életvitel nem az egyetlen cél, hanem csak előfeltétele annak, hogy a leg­nagyobb fokú személyes szabadsághoz és függetlenséghez eljuthasson.” A BAUHAUS iparművészeti, művészeti mozgalom és műhelyek vezettek el az ipa­rosított, tömeges lakásépítési módszerek kialakulásához világszerte. Budapesten is találunk a korai BAUHAUS stílusú gyöngy­szemeket, mint például a Napraforgó ut­cai családi ház-mintatelepet, amely a gaz­dasági világválság idején (az 1929–1930-as alatt) arra mutatott példát neves építészek épületeivel, hogyan lehet egységes, de nem uniformizált, barátságos, emberi léptékű és élhető lakóhelyeket kialakítani sokak szá­mára elérhető befektetéssel. ● A szerző a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke Faluház Óbudán A Napraforgó utcai mintatelep egyik épülete Az építkezés emléktáblája a tervező és kivitelező mérnökök nevével és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának akkori elnöke nevével 11 BUDAPEST

Next