Budapest, 2015. (38. évfolyam)
11. szám november - Horváth Júlia Borbála: ÉJSZAKA - Kasszasiker
2015 november kezűleg engedményesebbnél engedményesebb kuponokkal lássa el a tehetős kosarak tulajdonosait. Összeadhatók a termékek? Khm... – Aki gyémánt-, platina-, mézesvagy mázos fokozatú vásárló, bármit összeadhat, egyetlen feltétel, hogy a megvenni kívánt termékek összértéke meghaladja a húszezer forintot. Lépjünk... – böli oldalba Irénke néni Imre bácsit; velük legutóbb májusban találkozhattunk a Hunyadi téren, amint őstermelői karalábéjaikat próbálták elpasszolni. Szépen ürülnek a polcok, zárásra egyes darabok távoli osztályokra vándorolnak: hogy kerül a csizma az asztalra? Néhány kifli berágott, soha el nem kenődő vajak szomorúan folydogálnak a grill-osztály alpultján – hogy a favicc-rajongóknak is jusson mára valami. A vásárlók hurcolták oda... meggondolták... elszámították... elengedték magukat... – a kimért áru ily módon soha sem találkozik a tőpéldánnyal, mellyel egy időben megteremtődik a tevékenységi státus. Az éjszakai műszakban dolgozóknak azonban nem áll nevetésre a szája. Ők akkor jönnek, amikor már mindenki megy, s észrevétlen hangyamunkával rendet vágnak a fogyasztói habzsolás szentélyében. A takarítók villámsebesen feltörlik a kiömlött tejet, összehúzzák a zöldségcafatokat, tisztára sikálják a mézragacsos konzolokat, a húsos pultot, eltakarítják az üvegcserepeket; legfontosabb feladatuk, hogy átjárhatóvá tegyék a raktárból az eladótérbe vezető útvonalat. Nélkülünk lehetetlen volna kihelyezni az utánpótlást... megállna az értékesítés... – Az árufeltöltő nem veszi túlságosan szívére a hierarchiában alatta dolgozó munkálkodását, elvégre a felelősség az övé: roskadoznak vagy hervadoznak-e másnap a polcok. Extra facing tusfürdőből... darált húsból... százas izzóból... – hogy a polc telítettségi érzete megmaradjon, gyakorlott mozdulattal a sor elejére húzza a megmaradt példányt, majd feljegyzést készít, mely termékből keletkezett hiány. Az eredményt elosztják a polctöltők számával, akik szakosodás nélkül reggelre sem birkóznának meg a feladattal. A rendellenességek kezelése különösen sok időt elvisz. Selejt, piszkos, rongálódott... – amennyiben saját hatáskörön belül javítható az áru, azt haladéktalanul elvégzik. Van a csapatban asztalos? Hát üveges? – jól jönne egy szakember, a lelkes csepvet próbálja fölrázni a magába roskadt fiatalságot, magyarul munkavégzésre buzdít, mire érkezik a szezonális diákmunkás válasza: ekkora sztjj... – ne folytasd, nem az iskolában vagy – a csoportvezetőnő sem tűr obszcén kifejezéseket, ezért meg kell várni, amíg bokros teendői a konzervosztályra szólítják. Ő is raktársöpréssel kezdte, zöldséget hordott, lisztet, üdítős göngyöleget puszta kézzel. Azután lett targoncás, majd góré... A kopaszok lelkesítésének következő állomása az előrelépési lehetőségek ecsetelése. Először is: bizalom. Másodszor: érettségi. Harmadszor: tanfolyami képzés. Végeredmény: műszakvezető; pótlékokkal havi százhúsz- százharminc is összejöhet. Közben szorgosan járnak a kezek és a lábak, beszélgetésre nincs idő, mindenkinek megvan a maga dolga. A gyakorlottabbakat átvezényelik az üveges italok osztályára, a profik a műszakit töltik. Nem mindegy, hogyan csomagolják ki a törékeny laptévéket, egyetlen darabon sem látszódhat beavatkozás nyoma. Nem látta Erős Pistát? – a bagoly típusú vásárló nem kegyelmez, nem elég a kései óra, még jópofáskodás is kijár a dolgozónak, aki ezúttal nem hagyja magát, de igen, az előbb itt emelgette mellettem autógumikat... – de a jó árufeltöltő ismérve a végtelen türelem, ujjával a csarnok távoli szegletébe mutat, mert tudja, hogy nem számíthat előléptetésre, ha bármilyen módon minősíti a tisztelt vásárlót. Elvégre, belőlük élünk... vagyis értük... – értjük, tessék továbbhaladni, és megismerni a multi-foglalkoztatottsági hierarchia következő láncszeme, az árellenőr munkáját. Ismerje meg, akinek nincs jobb dolga... be lehet állni és kipróbálni... – a kollégák megértőn biccentenek a marcona katona felé: nehéz élethelyzetben van most adani, nem sikerült a felvételije a politológiára... – marad neki legkevesebb egy évig a címkézés, amit a kérlelhetetlen árellenőr naponta felülvizsgál, akció esetén pedig likvidál. Nagyjából három- négyezer polccímkéről beszélünk... a legnehezebb kitalálni, mi micsoda... – s valóban: a csokros krizantém, az egyszálas gömbkrizantém, a nagyvirágú tíz és fél centis, a nagy virágú tizenkét centis, a kisfejű tizenhét centis és a sima krizantém közötti különbség megállapítása a vásárlóközönség részére is kihívást jelent. Erre a békával – a kétágú targonca könnyedén emeli a mázsás dobozokat, a bútorosztály dolgozóinak nemcsak a feltöltés, hanem a vásárlók kiszolgálása is feladata. Mi inkább vagyunk eladók, mint töltők... Fel kell ismerni, valódi vagy szórakozási vásárlóval állunk szemben... – nehéz is lenne lekapkodni a polcról egy franciaágyat, azután egy tölgyfa komódot, meg két sarokszekrénysort, utána mégis viszszatérni a franciához. Először felmérjük az igényeket, és ismertetjük az áru tulajdonságait, érdeklődünk a felhasználásról, elszállításról. Azalatt kiderül, valódi érdeklődő- e... Bezzeg a pénztáros nem cipekedik ennyit... – a takarítók, az árufeltöltők, a címkézők és az árellenőrök irigykedve pillantgatnak a kasszák irányába. Nem-e? Sokkal roszszabb... órákig egyhelyben ülünk: lehúz – pitty, lehúz – pitty-pitty... Régen beírtuk a termék árát, összeadtunk, kivontunk, mozgalmas munka volt, lehetett néhány szót váltani. Most csak annyit: Brigi, átveszed a soromat, amíg kiszaladok pisilni? – s tényleg szalad, az előző heti kasszatréningen a lelkükre kötötték, ha már sikeresen felkúsztak az érvényesülés grádicsain, nehogy már egy vécéjeleneten elbukjanak. A visszatérés gyors és diszkrét, kijut egy mosoly az ügyfélszolgálatosnak, aki az igazán nagy király, amikor éteri hangon belebúgja a mikrofonba. Kedves vásárlóink, áruházunk tíz perc múlva bezár. Viszontlátásra a legközelebbi munkanapon! ● 13 BUDAPEST