Budapest, 2015. (38. évfolyam)

12. szám december - Fényi Tibor: A színek varázslója

BUDAPEST Mindez számtalan megrendeléshez, vala­mint Ferenc József-rendhez juttatta. Emel­lett életre szóló barátságot kötött Alpár Ignáccal (1855–1928), aki később az általa tervezett pénzpaloták sorába rendelt tőle szecessziós stílusú ablakokat. A Monarchiában Róth volt az első, aki felfedezte a Tiffany üvegben rejlő lehe­tőségeket. Míg legtöbben (köztük maga Tiffany) többnyire apró, ékkőszerű dara­bokban alkalmazták az opalizáló üveget, Róth nagyméretű, csaknem nonfiguratív paneleket készített a márványos, színjátszó táblákból. Miután ezekért elnyerte az Ipar­művészeti Állami Aranyérmet, példátlanul divatossá vált: paloták, bérházak, bankok és polgári otthonok százaiba rendeltek tőle szecessziós ablakot. Volt olyan év, amikor üvegfestészete több mint kétszáz számlát állított ki, amik között az (Osztrák-) Ma­gyar Nemzeti Bank vagy a Zeneakadémia csak egy-egy tétel volt. Ettől fogva a tele­fonkönyvben „Róth Miksa üvegfestőgyáros” hívószáma szerepelt. Nehéz lehetett ezután megtalálni a to­vábblépést, ám neki sikerült. Először ide­haza is „meghonosította” a mozaikkészítés művészetét. Majd pedig, vállalva a külföl­di megmérettetéseket, állandó résztvevője lett nemzetközi és világkiállításoknak, míg azt nem kérték tőle, hogy inkább a zsűri­ben vállaljon szerepet... Első mozaik munkája 1899-ben készült el Lechner Ödön (1945–1914) kőbányai templomába, ahová a festett ablakokat is a Róth műhely szállította. Később Lech­ner kérésére a Hold utcai Postatakarékhoz megoldotta a „szabadkontúrú mozaik készí­tés” technikai problémáját, amit szabadal­maztatott, és számos külföldi megrendelés mellett elnyerte érte az olasz király kitün­tetését. Ugyancsak mozaikjaival nyerte el a St. Louis-i világkiállítás nagydíját, Me­xico Cityben pedig a Teatro Nationalba Maróti Gézával (1875–1941) készített 160 négyzetméteres, nyolc múzsát ábrázoló üvegkupolát, s a színpadnyílás köré Kö­rösfői Kriesch Aladár (1863–1920) terve alapján készült mozaikot. Itthon a Kossuth majd a Deák mauzóleumon kívül a Török bankház homlokzatán, a Zeneakadémián, a Gresham palotán, a Fiumei úti temető árkádsorán és a pannonhalmi apátsági templom homlokzatán láthatóak nagy­méretű alkotásai. S akkor még nem em­lítettük a marosvásárhelyi Kultúrpalotát, a szabadkai Városházát, zsinagógát vagy a Velencei Biennálé magyar pavilonját. Néma végrendelet A példátlan sikerszériának az első világhá­ború vetett véget. A megrendelések elma­radtak, munkatársait behívták katonának, családja pedig elvesztette hadikölcsönbe fektetett vagyonát. Trianon után sorra ér­keztek a hírek, hol Erdélyben, hol a Felvi­déken pusztították el magyar szenteket, történelmi személyiségeket ábrázoló ab­lakait. Pár év után Klebelsberg Kunónak köszönhetően még kapott egy-egy meg­rendelést: díszítőfestést, emlékablak-ké­szítést. Jelentős munkája már csupán ket­tő volt: az Országos Levéltár épületének belsőépítészeti tervezése és a Lehel téri templom ablakainak megfestése. Itt ösz­szegezte üvegfestő életművét s a nagy rózsaablakot nézve megérthetjük, hogy miért mondta róla Zsolnay Vilmos, hogy „közülünk a színek varázslója te vagy!” Amikor megjelent „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”­szóló 1939. évi IV. törvény, azt mondta „eddig tartott az út, amit nagyapáink előtt a XXIX-es törvénycikk nyitott. 39 után a mi utunk már nem vezet sehová.” Felszá­molta műhelyét, végrendeletet készített, s tíz sűrűn teleírt oldalon felsorolta „fon­tosabb” műveit. Még megérte, hogy sárga csillag viselésére kötelezték, s azt is, hogy Budapestet bombázva sorra pusztultak el alkotásai. Amikor megtudta, hogy uno­kaöccse, Elek Artúr (1876–1944) inkább öngyilkos lett, minthogy 68 évesen mun­kaszolgálatba vonuljon, ágynak esett. Nem evett és nem beszélt többé. 1944. június 14-én halt meg 79 éves korában. ● A Magyar Nemzeti Bank kettős ezüstérme kibo­csátásával emlékezett meg arról, hogy éppen 110 éve készült el az Osztrák-Magyar Nemzeti Bank Alpár Ignác tervezte épülete, ahová a 150 éve született Róth Miksa festett ablakokat. A díszlépcsőházé, a folyosóké, a fontosabb iro­dáké szinte sértetlenül vészelték át a hosszú évtizedeket. Nem mondható ez el a díszlépcső­ház félemeleti fordulójának üvegfestményéről, amely a könyvelést és a felelős gazdálkodást allegorizálta. Az archív fotónkon (lásd a hátsó borítót) bemutatott rajz azonban megmaradt. Magát az üvegképet valószínűleg a szocializmus korszakában, az egykori pénztárcsarnok átépíté­sekor vehették ki eredeti helyéről, s szállították ismeretlen helyre. Az se zárható ki, hogy ma is megvan valahol a banképület valamely rejtett zugában, elvégre ebből az intézményből, ahol az ország aranytartalékát őrizték és őrzik, nem lehetett egyszerűen kivinni valamit... A tervrajz, amit itt bemutatunk, a közelmúltban került a Róth Miksa Emlékház gyűjteményébe, Gyermek Lászlónak, a híres műhely egykori vezetőjének az Egyesült Államokban élő unokái adományaként. Róth Miksa műhelye a Nefelejcs utca 26-ban (1912 körül) , 2015 december

Next