Budapest, 2015. (38. évfolyam)

7. szám július - Szántó András: Kertvendéglő a kőrengetegben

BUDAPEST KERTVENDÉGLŐ A KŐRENGETEGBEN Szántó András A kertvendéglőkről általában a külvárosok, hétvégi kirándulások emlékei jutnak eszünkbe, nem mindennapos események és élmények. Pedig Bu­dapest már a két háború között is olyan nagyváros volt, amely minden elképzelhető izgalmas megoldást és élményt tartogatott − akár a hét­köznapok estéin kerthelyiségre áhítozó belvárosi polgárok számára is. Az egyik ilyen, vagy éppen legismertebb kertvendéglő volt a Sörkatakomba, talán pont a régi Pest mértani közepén (bár ezt még senki sem mérte ki). Kecskés János korcsmáros – magát így titu­lálta – a Sörházzal nem csak egy vendéglőt akart működtetni, hanem egyenest „sörös kegyhellyé” kívánta fejleszteni 1939-ben, amikor a Részvény Serfőzde által nyitott üzletet átvette Dominek Gyula vendéglős­től. (Közben néhány évig – 1936–39 kö­zött – Sass Sándor vezette a vendéglőt.) Még Dominek úr hozta vissza a régi sö­rös ünnepek egy részét: tavasszal az Új Sör és a Baksör Ünnepét, ősszel a Sörnyi­tó Ünnepet. A régi céhes szokások egyre népszerűbbek lettek, hatalmas tömegek lepték el a házat. A Sörházban a magyar serfőzés több évszázados múltjának is em­léket kívánt állítani. Az Esterházy utca 6. épületében szinte minden ezt igazolja, de a kiteljesedés fokozatosan valósult meg. Anélkül, hogy a rendkívül izgalmas, szer­teágazó magyar és főleg kőbányai sörtör­ténelembe bonyolódnánk, szólni kell né­hány szót a vendéglőt alapító cégről. Az Első Magyar Részvény Sörfőzde Rt. 1867-ben tartotta alakuló közgyűlését. Az alapítók részben a kőbányai Dreher sörgyárak legna­gyobb konkurensei, a Barber és Klusemann sörgyárak tulajdonosai voltak, részben a sörgyártásban már nagy lehetőségeket látó pénzemberek és gabonakereskedők, közöttük Haggenmacher Henrik és öccse. (A Svájcból ide települt család a malmos és a szállodás szakmában volt érdekelt az 1850-es évektől kezdődően.) Rajtuk kívül a legsikeresebb gabonakereskedők – pl. Gschwindt Mihály, Sebestyén Frigyes stb. vettek részt a csoportban. Az összegyűlt tőkéből komoly fejlesztésekbe kezdtek, és megindították a „harcot” a Dreher sörök csaknem egyeduralma ellen. Ennek je­gyében vásárolták meg az 1900-as évek elején az Esterházy utca (ma Puskin utca) 6. szám alatti polgárházat, melybe városi irodáikat helyezték és sörhűtőházat léte­sítettek, valamint reklámként itt nyitották meg saját sörük népszerűsítésére a sörker­tet, mely Kecskés János keze alatt nyerte el legjobb arculatát. Az épület a 19. századi Pest egyik jellegze­tes egyemeletes polgárháza volt. Az 1810 körül épült korai klasszicista lakóház egy részében működött 1839-től 1845-ig az első magyar gyerekkórház, melynek alapító főorvosa dr. Schoepf-Merei Ágost volt. A II. világháború, illetve az államosítások után a Pannonia vendéglátó és szállodavállalat központja volt benne. (A ma is szép és jó állapotú épület a berácsozott földszinti ablakokon benézve láthatóan üres, őrök védik a hajléktalanoktól. Jó lenne, ha végre valaki funkciót találna számára...) Régi sörfőzők emlékei Visszatérve igazi tárgyunkhoz, vegyük sorra, kiket tartott Kecskés úr emlékezetre méltó, fontos személyiségeknek a magyar sörgyártás meghonosításában és fejleszté­sében. Elsőként a vendéglős koncepciójá­ról: minden fontos személyiségnek vagy emléktáblát kívánt elhelyezni az épület­ben, vagy teljes emlékszobát kialakítani a fejlesztések, hozzáépítések során. Maga említi az európai városokat, ahol „féltő gonddal, hagyománytisztelő érzékkel őriz­ték meg kézművességük – így serfőzésük – és régi vendégfogadóik emlékét.” Mintának vette a lipcsei Auerbach-Kellert Goethe és doktor Faustus mondájával vagy a temp­lomfalhoz ragasztott picike nürnbergi Brat­wurstglöcklein sörözőt, melyet minden külföldi zarándokhelyként keres fel. Én is jártam ez utóbbiban, leírhatatlan han­gulat és a helybéli törzsvendégek hangos zsivaja és barátságos üdvözlése fogadott! Kecskés úr az első magyar főcéhmester­rel, Properger Jakabbal kezdi az emlékszo­bák kialakítását .A Pesti Magyar Serfőző Céh Buda visszafoglalása és a törökök ki­vonulása után 10 évvel, 1696-ban alakult meg, és 1872-ben, az új ipartörvénnyel szűnt meg. Utolsó főcéhmestere Schmidt Péter volt.) Properger úr élettörténetét a szobában egy márványtáblán örökítették meg. A szoba bútorzatát Lingel Károly tervezte és készítette el barokk stílusban. Képek forrása: Szántó András gyűjteménye Az Első Magyar Részvény Serfőzde kőbányai gyártelepe (korabeli képeslap) 18 2015 július

Next