Budapest, 2016. (39. évfolyam)

1. szám, január - Szántó András: Hónapokig karácsony!

képek forrása: a szerző gyűjteménye Hónapokig karácsony! Szántó András Közhely: az öröm ünnepe. A vallási hagyomány alapján vált a karácsony boldog családi együttlétek szimbólumává. Hogy aztán az ipari forrada­lom idején kezdődő termelési-kereskedelmi fellendülés ajándékozási, költekezési szenvedéllyé változtassa. Ennek az ünnepi vásárlási láznak gyötrelmeit immár sok évtizede Budapesten is egyre terjedő elő- és utó­kínok fokozzák. A Fekete Péntektől az Akciózó Januárig. A filozófusok szerint ajándékot adni sze­retteinknek nagyobb öröm, mint kapni. A gyerekek persze még nem olvasták Konfu­ciuszt, így sokkal jobban szeretnek kapni, de talán a felnőtteket is meg lehet lepni olyasmivel, amit már régóta szeretnének, vagy konkrétan nem is tudják, hogy ép­pen „azt” fogják szeretni. Christmasology Jól jelzi a karácsony-szindróma fontossá­gát, hogy a pszichológián belül világszerte létrejött a „karácsonyológia” (christmaso­logy) tudománya. Természetesen szoros kapcsolatban állva a kereskedelem erő­feszítéseivel, amellyel rá akarják venni az embereket arra, hogy anyagi erejükön felül – például különleges hitelakciókkal – túlvásárolják és­­adakozzák magukat. Mert a kereskedőknek ez az egész év leg­fényesebb időszaka, és az éves forgalmuk jelentős részét az év két hónapjában (no­vember-december) érik el. Azt hiszem, a Fekete Péntek és más ke­reskedői ötletek megértéséhez érdemes most mindjárt idézni jeles kutatónk (Szendi Gábor) vonatkozó megállapítását a klasz­szikus karácsonyi alap­személyiségről: „Szükséges kellékek: naiv, ártatlan gyer­mekek, pirospozsgás nagymama, egymást szemérmesen szerető dolgos házaspár, szi­porkázó hatalmas fa, dió, alma, mogyoró, árvalányhaj, Jézuska, csengettyű, és az »Ó Tannenbaum«. Opcionálisan bájos cica/kutya benézhet az ablakon. Promóciós céljaira a karácsonyt a gazdaság motorjá­nak tekintő kereskedelem is ezt a képet al­kalmazza. A tradicionális modellben élők karácsony közeledtével lelkesen kötöge­tik a zoknikat és sálakat (értéknövelő: az át nem aludt éjszaka), sütik a bejglit és a zserbót. Ezt a modellt leginkább a spiritu­ális és a mártír személyiségűek imádják. (...) Kedvelik még a nárcisztikusok is, ha a Szent Este dicsekedhetően szürreálisra sikerül. A modell fenntartása kíván némi erőlködést, a negédes felszín olykor mély konfliktusokat takar. Cseperedő, nyiladozó értelmű gyermekek szkepszisét letörendő, kétségbeesett szülők zsinórnélküli elekt­romos Jézuska csengettyűt, esetleg elhul­lajtott angyalszárnytollat alkalmaznak. A modell hatásosságát jelentősen rontja a szerető rosszul (vagy jól?) időzített sms-e, a Jézuska ajándékon felejtett árcédula, és a sokadik zokni vagy nyakkendő. Vizsgá­latunk idején egy tragikus eset is történt: egy férfi az anyósától kapott tizennyolcadik sálra felakasztotta magát. Búcsúlevelében azt írta, végre megértette, mit vár tőle...” Amerikától Magyarországnak (Reklámlap, 1919.) 2 BUDAPEST 2016 január

Next