Budapest, 2016. (39. évfolyam)

7. szám, július - 150 ÉVES A FŐVÁROSI ÁLLAT ÉS NÖVÉNYKERT – MELLÉKLET - Majkó Zsuzsanna: Népszórakoztatás a millenniumi Állatkertben:…

BUDAPEST 2016 július 26 A financiális gondokkal küzdő Állatkert 1873-ban megválasztott igazgatója, Serák Károly nem a kiadások csökkentésével gondolta orvosolni az intézmény előtt tornyosuló gondokat. A mai szóval mene­dzser szemléletű direktor a bevételnöve­lés útját választotta: engedett a látogatói igényeknek, és a tudományos ismeretter­jesztés mellé bevállalta a kor két népszerű tömegszórakoztató műfaját, a néprajzi be­mutatókat és a mutatványos előadásokat is. A néprajzi bemutatók az 1870-es évek­től terjedtek el Európában, hozzánk az első ilyen csoport 1878-ban érkezett Núbiából. Az egzotikus tájak fiaiból toborzott karavá­nok az állatkertekben többnyire egy elkü­lönített területen, a néprajzi faluban verték fel sátraikat. A publikum megfigyelhette mindennapi tevékenységüket, magukkal hozott haszonállataikat, használati tárgyai­kat, egyszóval hagyományos életformájukat. A programot naponta ismétlődő harci vagy folklór-bemutatók tarkították. A csoportok létszáma igen eltérő volt. Az 1882-ben itt járt szamojéd karaván mindössze 5 főt és néhány iramszarvast számlált, 1884-ben a szingalé­zek már negyvenen voltak, 20 dolgozó ele­fánttal és zebukkal. A legnépesebb társulat 1896-ban vendégeskedett nálunk, ekkor egy 250 főből álló nyugat-afrikai és egy 50 fős tonkingi falu költözött néhány hétre a mil­lenniumi kiállítás szomszédságába. Rajtuk kívül jártak még az Állatkertben beduinok, szudániak, lappok és kalmükök is. A műfaj elbulvárosodásával a karavá­nok egyre inkább az utazó cirkuszi társu­latokra hasonlítottak, amit mi sem bizo­nyít jobban, mint hogy tagjaik időnként az Állatkert területén 1889-ben megnyílt Wulff-féle cirkuszban is vállaltak vendég­fellépést. Míg a már említett szamojédek bemutatója még elsősorban a kortárs ha­zai finnugrisztika krémjét hozta lázba, az 1892-ben a fővárosba érkező, a „dahomeyi király vérengző hadseregének” 40 amazon­ból álló truppja főleg a pesti férfiszíveket dobogtatta meg. A sajtóban csak „Dahomey fekete rózsáinak” titulált hölgyek, miután előadtak egy „szerecsen operettet”, az est fénypontjaként megmártóztak az állatker­ti nagy tóban. Népszórakoztatás a millenniumi Állatkertben: a szakállas nőtől Ős-Budaváráig Majkó Zsuzsanna Szamojéd falu az Állatkertben, 1882, Vasárnapi Ujság A tonkingi falut reklámozó plakát, 1896 forrás: OSzK Plakát- és Kisnyomtatványtár, Lsz: PKG.1914e/514

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék