Budapest, 2017. (40. évfolyam)
1. szám, január
2017 január BUDAPEST BUDAPEST néha olyan titokzatos, mint a Da Vinci-kódban feltűnő Róma. Igaz, itt nem az illuminátusok machinációi borzolják a kedélyeket, hanem egy sokkal prózaibb társaságé. December elején például az a hír jutott el az efféle információkra még nyitott kevesek fülébe, hogy az állam egy tollvonással el akarta venni az Erzsébet teret a fővárostól. Ám a döntés előkészítetlen és derült égből villámcsapás jellege még a köztársasági elnök csodálkozását is kiváltotta, így megvétózta. Jellemző a hazai közéletre, hogy mindebből csak ez utóbbi keltett némi figyelmet – azt például senki sem kérdezte meg, hogy tulajdonképpen minek az államnak az Erzsébet tér. Mi hiányzik neki? Virágágyást kapálna? Gördeszkázna? Fröccsözne a medence partján? Vagy netán valamiféle ingatlanprojektet bonyolítana a Gödör meg a Dizájn Terminál felszámolása óta ismét funkciótlan műemlék buszpályaudvar körül? A mi államunk ugyanis már csak ilyen. A legváratlanabb pillanatokban áll elő egy olyan fővárosi megaberuházás tervével, amely a leginkább érintettekre hat a legnagyobb meglepetés erejével, és amelyről rendre kiderül, hogy valami nagy, de nehezen megfogható erő mozgatja őket a háttérből. Mégpedig olyan nagy, hogy annak semmiféle addig érvényes szabály vagy rendelkezés nem állhatja az útját. Emlékezzünk csak a Liget projektre: a Városligetbe telepítendő múzeumnegyed tartalmi koncepciója olyannyira kiérleletlen, hogy egy időben szinte havonta változott, mely múzeumokat kell haladéktalanul pont egy közparkban új épülethez juttatni, de biztos, ami biztos, már a legelején hoztak egy törvényt, hogy a beruházásba senkinek se lehessen semmi beleszólása. Ugyanígy folyik az ügymenet a vizes világbajnokságot befogadó, az eredeti költségvetést már sokszorosan túllépő Dagály-építkezésnél, és ne legyenek illúzióink, ugyanez fog történni akkor is, ha Magyarország elnyeri az olimpia megrendezésének jogát. A pályáztatás elkerülése, a hatástanulmányok és mindenfajta közérdekű információ elrejtése csak technika kérdése – a „biztonság” például pompás hivatkozási alap az ilyen migránsveszélyes időkben. Ezzel a szöveggel lehet lényegében titokban legózni a budai Vár legfontosabb épületeivel, de olyan hatékonyan, hogy ember legyen a talpán, aki képes nyomon követni, ki költözik honnan és hová, mi épül hol és minek. A miniszterelnök személye körüli sertepertélés olyan erős, mindent felülíró érvként szolgál, hogy nincs az a jogszabály, amelyet ne volna érdemes megváltoztatni vagy éppen semmibe venni a szent cél érdekében. Elég, ha csak a karmelita kolostorra biggyesztett erkélyre gondolunk. Az UNESCO világörökségi védelme pár éve elég volt ahhoz, hogy rá hivatkozva elmaradjon a budai alsórakpart kiszélesítése – láthatóan annyira azonban nem fontos ez a regula, hogy erkélytelen maradjon a dísztelen kolostorból kialakított kormányfői munkahely. És akkor ez még csak egy erkély. De pár héttel ezelőtt a rendszerváltás utáni Budapest legrégibb vitáját, a magasház-kérdést is sikerült egycsapásra eldönteni, pusztán azért, mert a megfelelő személy vetette újra elő. Huszonöt éve ment a néha abszurdba hajló, olykor vaskalapos nézeteket védő hajtépés azon, épülhetnek-e felhőkarcolók a városban, s ha igen, vajon hol. Aztán eljött a NER hatodik esztendeje, amikorra lényegében megszűnt a fővárosi közgyűlés és a hatékony bizottsági rendszer. Nem kellett már más, mint egy az állam szívének kedves vállalkozó, aki kinézte magának a Kopaszi-gátat mint az általa megálmodott ingatlanfejlesztés ideális helyszínét. (Korábban egy polgármestert még bilincsbe is vertek kísértetiesen hasonló gondolatok miatt, de ezt most hagyjuk.) És láss csodát, az akadályok hirtelen ledőltenek, a szabályok huss, elszálljanak, s hamarosan leend 120 méter magas toronyház a lágymányosi Duna-parton. A legtanulságosabb ebben a történetben az, hogy még csak fel sem kapta a fejét senki a hallatán. Megszoktuk, hogy ha bizonyos nevek szerepelnek egy sztoriban, akkor nincs olyan akadály, ami megroppanthatná a teremtés lendületét. A szemünk láttára számolták fel a bontás és átépítés dolgaiban illetékes örökségvédelmet. Mint látható, nincs már regula, ami az építést korlátozhatná. Szuperkórházak és múzeumi negyedek regényes története igazolja, hogy a beruházás olyan öncéllá vált, amely a józan észt is felülírhatja. Csoda-e, hogy Giovanni Falcone bíró jut eszünkbe, aki épp huszonöt éve hagyta el Palermót, és fogadott el egy minisztériumi állást Rómában? Évtizedek óta küzdött már a maffia ellen, keserű felismerése volt, hogy nemcsak a kábítószer-kereskedelem vagy a luxusmárkák hamisítása van a szervezet kezében, hanem réges-régen uralma alá hajtotta az állami és helyi adminisztrációt is, és egymaga dönt az iskolák és kórházak építéséről, arról, hogy hol bontsanak le történelmi tömböket, hogy a „fejlesztésnek” szabad teret nyissanak, vagy épp arról, merre menjenek az utak. A bíró azonban csak pár hónapig élvezhette a fővárosi nyugalmat, aztán meggyilkolták. Mi meg nyugtatgatjuk magunkat, hogy ugyan már, ez itt nem Palermo, de nem is Róma. Ez BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XL. évfolyam, 1. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. E-mail: budapestfolyoirat@summa-artium.hu Honlap: www.budapestfolyoirat.hu Kiadja Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon: 318-3938, fax: 318-3938 Lapigazgató Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press® Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121, telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Philip Alexius de Laszlo unokája Pesten (6. oldal) A hátsó borítón: Feltámad a csőposta? (20. oldal)