Budapest, 2018. (41. évfolyam)

3. szám, március - Térey János: Avartalanítod - Bíró Kriszta: Radó Lili történelme „…s asszony lehettél csak, semmi egyéb”

2018 március 28 Nem teszek úgy, mintha hivatásos recenzens volnék, ezért mindjárt elöljá­róban nyugodtan kijelentem: ez a könyv nagyon jó. Mint a cím is elárulja, egyfajta történelemkönyv, és ezt nem ijesztgetésnek szánom, hanem sőt. Roppant személyes, hiszen egy ember életeseményein keresztül veszhe­tünk el és bele a huszadik század családtörténeteibe, polgárság-történeté­be; az asszimilálódó, majd kitaszítottá váló zsidóság történetébe; Budapest nagyvárossá alakulásába, és egy gyötrően nehéz asszonysorson keresztül a magyar nőtörténetbe. Radó Lili 1896-ban született, és 1977-ben halt meg. Volt zongorista, némafilmek alá-éneklője, énekművész pódiumon, költő, író, műfordító. Semmiben sem alkotott maradandót, noha a harmincas években közölt verseiről kritikát a Nyugat, a nagy tekintélyű Komlós Aladár tól. Radnóti Miklós is írt a verseiről, szintén a Nyugatban. Egyikük sem volt elragad ­tatva, bár jóindulatúan biztatták. Komlós Aladár így: „Az egész vers nem jó, de a megkezdése nagyon jó. Mi tetszik rajta? A meleg és érett asz ­szonyi hangja, (...) Azt hiszem, főképpen az tetszik rajta, hogy azon­nal érzem: igaz emberrel van dolgom, akinek komolyan kell venni a szavát. S úgy érzem, jó koponya is lehet...” Radnóti Miklós pedig így: „Költészete lázadásnélküli önkifejezés, formakeresésében is a legki­sebb ellenállás irányában halad. (...) Szerény és megbízható költő, fi­nom képeit és nyelvének tisztaságát azonban néha megzavarja a vers menetének tétovasága.” A II. világháború után fordít, újságot ír, úgynevezett „gyerekirodalmat”. Vagy úttörő-mozgalmi dalszövegeket. Híve az állami ideológiának. A „Mint a mókus fenn a fán” is neki köszönhető, amelynek valódi, elfeledett címe ez: „Vidám úttörő”. Még a közelebbi szemlélőnek is úgy tűnhet, élete ki­teljesedett, és magára talált az új rendben. Férje, Balassa Árpád , így ír róla BUDAPEST VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER Térey János AVARTALANÍTOD Avartalanítod a huszadik századi erdőt, Mintha egész életedet visszafelé kitisztogatnád. Utolsó száz hektár. Kitalálod jobban. Legalább ha a kommünt kisatírozhatnád! Trianont meg a Dont... Lakhatnál egy polgárnál is polgárabb, Ideális Kassán. Tarthatnád legalább Budavárat; Úgy van, az álkupolás gipszhisztéria Várat, ha neked az kell. Akkor ismételd utánam! Lembergen túl sose jártál, Senki se préselte vagonba A szatócsból lett kávéház-alapítókat, A máramarosi mosónőket meg a váradi delnőket. Bomba se hullott ránk, front se vonult át, Mivel nem is üzent senki hadat csúcsbirodalmaknak. Hagytunk felnőni néhány korosztályt. Hát így vagyunk mi az elcsatoltakkal, A lemészároltakkal, a meg sem születettekkel együtt Pár millióval többen, mint igazából. Pont az a néhány millió kéne a jókedvünkhöz. Sajnálom, mindig kintről jön a baj. Ezek a gyilkos szárnyas hangyák, Kun Bélák és szúrós Szálasiak, Rákosiak folyton ránk tapadnak. Vonzzuk a veszélyes idiótákat: Párttitkárok, tartótisztek, népvezérek, Vadpróféták, megszállók és menekültek Egyetlen kézfogás, huncut aláírás Vagy ezeregy fülledt éj erejéig... Köpködő zöld legyek Foltja az ingmellünkön. A kertben a vendég Bálványfák szúrnak szemet. Így jártál. Így jártunk. Mire mi? Mire mi lehúzzuk a fojtó iszalagot az ágakról, Az idegen sarjak özönét megfékezzük, És akkortól csak mi vagyunk. RADÓ LILI TÖRTÉNELME „...S ASSZONY LEHETTÉL CSAK, SEMMI EGYÉB” Bíró Kriszta

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék