Budapest, 2019. (42. évfolyam)

1. szám, január

BUDAPEST A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLI. évfolyam, 6. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Főszerkesztő: Buza Péter Olvasószerkesztő: Saly Noémi Szerkesztőbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Fotó: RIC/9s A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLII. évfolyam, 1. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Főszerkesztő: Buza Péter Olvasószerkesztő: Saly Noémi Szerkesztőbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Lady Karnevál (2. oldal) Fotó: RIC A hátsó borítón: Kalaposok a Fő utcából (A Kozma testvérek Párizsban) (6. oldal) BUDAPEST nem tud meglenni újságok nélkül – ezt még néhány évtizeddel ezelőtt is biztosra vettük. A városhoz, úgy tűnt, eltéphetetlenül hozzá­tartoznak a hírlapárusító bódék, meg persze a rikkancsok, akik művészei voltak a bombasz­tikus főcímeknek még abban a korban is, amikor a szerkesztőségek kifejezetten ügyeltek rá, hogy nehogy valamilyen szenzáció kerüljön az oldalakra. (Ha már itt tartunk, emlékeznek a régi viccre, amikor a rikkancsot beviszi a rendőr izgatásért? Váltig bizonygatja pedig, hogy ő nem csinált semmit, csak újságot árult. Kiabált, ahogy szokott: Szabad Nép a Magyar Nem­zet? Szabad Szó a Népszava?­ Egy évszázaddal ezelőtt kétszáz különféle újság jelent meg a fővárosban, ezek közül hatvan napilap. Egy nem egészen egymilliós város habzsolt be ennyi hírt, és habár tudjuk, hogy akkortájt a nyom­tatott papír volt az információ-továbbítás leghatékonyabb módja, mai ésszel akkor is nehéz elképzelni, mi volt akkor a sajtó, és kicsoda az újságíró. (De azért sokat elmond erről az a Tábori Kornél anekdota, mely szerint egy a rendőrség által égre-földre keresett betörő úgy szökött meg üldözői elől, hogy megpillantotta a Pesti Napló celebritásnak számító bűnügyi tudósítóját a háza kapujával szemközt rostokolni, amiből rájött, hogy szorul a hurok, legjobb, ha azonnal olajra lép.) Érdemes egyszer úgy végigsétálni a ma kifejezetten elhanyagolt Blaha Lujza tér környékén, hogy közben felidézzük mindazt, amit ennek a helynek az ötven-nyolcvan-száz évvel ezelőtti valójáról, arról az időszakról tudunk, amikor itt volt Budapest kommunikációs epicentruma. A Népszínház – a későbbi Nemzeti Színház – körül kialakult gyűrűben, Pestnek ezen a legélénkebb, legforgal­masabb helyén működtek a szerkesztőségek, nem véletlen, hogy aki hírekre éhezett, a környék kávéházaiba gyűlt, de még a kádári időkben is akadtak, akik hajnalban a Blaha aluljáróban kezdték a napot, mert ott lehetett a legkorábban újságot vásárolni. Megannyi ikonikus épület, megannyi sajtóbirodalom. A ma szállodát, bevásárlóközpontot magába foglaló tömb Rákosi Jenő polgári lapjainak volt a központja, több néven és többféle hangszerelésben, de egyazon célzattal születtek itt a hírharsonák. Bent, a kispolgári otthonok ezreit rejtő józsefvárosi utcák mélyén, mégis csak két saroknyira innen készült a Népszava: a Conti utcai egykori kiadó, nyomda- és szerkesztőségi épület ma iskola. Aztán megszületett Az Est, amely egy bérpalotából lett hipermodern székházat uralt a Rákóczi út és a Miksa (ma Osvát) utca találkozásánál – volt benne minden, ami a szélsebes, amerikai stílusú újságíráshoz kellett, a telefontól a csőpostáig. Majd pedig lezajlott egy háború, és az utána támadt virágkort a szigorú, központi sajtóigazgatás váltotta fel. Ennek az alkonyára már sokan emlékezhetünk: a két szomszédvár, a Hírlapkiadó és a Lapkiadó mint Tamkó Sirató Károly versében Röviköt és Hariköt vitéz küzdött egymással, egy­azon állami tulajdonos kegyelméből, egyazon béklyók fogságában. A New York-palota és a Blaha Lujza téri Rákosi-birodalomból barkácsolt „sajtóház” azonban még így is megőrzött valamit abból a literátus szellemből, amely egy szabadabb világ sajátja volt. És érdekes módon ennek a kis­pesti Fleet Streetnek nem más, mint a valódi szabadság vetett véget: a rendszerváltás a kijózanító tulajdonviszonyokkal és gazdasági megfontolá­sokkal, no meg a politikai alkukkal egyszerre felperzselte a 20. századi pesti újságíróvilág Potemkin-falvait. A meghatározó lapok szétspricceltek Óbudától Zuglóig, a szerkesztőségek a polgári paloták helyett megtanulták belakni az egykori ipari épületeket, és alig egy évti­zeden belül arra is rájöttek, milyen nehéz dolga van annak, aki szikár tényekkel, irodalom­mal, netán kultúrhistóriával venné fel a versenyt öt perc hírnévre vágyó kortársaink intimus magánügyeivel szemben. Az évszázada még kétszáz lapot eltartó Budapest ma már olyan város, amely inkább hangban, képben, sűrűn záporozó adatmorzsákban fogyasztja a híreket. Ezt a rendkívüli átalakulást jól mutatja, hogy a város utcáiról mostanra eltűntek a rikkancsok és az újságosbódék, az utolsók ablakából immár ínycsiklandó kürtőskalács-illat bújik elő az „Esti a Hírlap” helyett. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy az újmódi lapokban, azaz a hírportálokon milyen népszerű tartalommá vál­tak a város történetével, működésével, építményeivel és fejlesztésével foglalkozó írások: a ma újságírósztárjai érdekes módon többek közt azok a zsurnaliszták, aki rányitják a szemünket mindenre, ami itt van körülöttünk, életünk napi része, csak épp sem időnk, sem módunk utána járni, honnan ered, miért olyan, hogyan működik. És mindennek árnyékában itt vagyunk mi, ez a szerény folyóirat, amely 1945 óta, nagy megszakí­tásokkal ugyan, de megjelenik, és amely papírra nyomtatva, hagyományos szerkesztőségi rendben – kávéházi szerkesz ülések! – készítve segít önöknek megfigyelni ezt a várost. Tizenhat éve immár, hogy újraindult az önök lapja, maholnap egy esztendeje pedig a muta­tóban megmaradt újságos kioszkokban is kapható a BUDAPEST

Next