Budapest, 2020. (43. évfolyam)
1. szám, január
BUDAPEST A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLI. évfolyam, 6. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Főszerkesztő: Buza Péter Olvasószerkesztő: Saly Noémi Szerkesztőbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Fotó: RIC/9s A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLIII. évfolyam, 1. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Katona Éva Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János XXVII–XLII. évfolyam: 2004-2019 Szerkesztő: Buza Péter Főszerkesztő: Josvai András Szerkesztőbizottság: Buza Péter (elnök), Angelus Róbert, Elek Lenke, Gács János, Götz Eszter (Épített világ), Hidvégi Violetta, Jolsvai András, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András Facebook-oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1085 Budapest, Horánszky u. 12. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Arnold István 1085 Budapest, Horánszky u. 12. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Királyi vér (2. oldal) Fotó: RIC A hátsó borítón: Stadiontúra (13. oldal) BUDAPEST hetvenéves. Emberi életben mérve sem rövid már az az időszak, amióta olyan a város, amilyennek ma ismerjük: az akkori tizennégy kerületből és a körülötte lévő hét városból, valamint tizenhat nagyközségből egybegyúrt Nagy-Budapest. És ha belegondolunk, hogy nem sokkal több idő, azaz hetvenhét év telt el Pest, Buda és Óbuda egyesítése, majd a főváros területének bő megduplázása, lakosságszámának másfélszeresre növelése között, akár azon is elgondolkodhatunk: meddig maradhat olyan Budapest, amilyennek mi magunk megszoktuk? Hiszen tudjuk jól: Budapest ma sem pusztán az a város, amely hetven esztendeje már 525 négyzetkilométeren terpeszkedik. A szakemberek évtizedek óta úgy számolnak, hogy az 1,7 millió városlakó mellett további egymillió ember gyarapítja Budapest gazdaságát, használja intézményeit, infrastruktúráját, és koptatja az útjait. A tágan vett agglomeráció nyolcvan települést ölel föl, olyan széles gyűrűt vonva a főváros köré, amelynek létéről egyre nehezebb nem tudomást venni. És miért is ne kéne odafigyelni erre a jelenségre? Már a negyvenes években úgy számolt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, hogy ami a nagy építkezések, infrastrukturális fejlesztések terén a Kossuth Lajos utcaiakat és az Attila körútiakat érinti, az előbb vagy utóbb Dobogókő mindennapjaira is ki fog hatni. Nagy-Budapest tehát hetvenéves, de minimum harminc éve létezik Nagyon nagy-Budapest is. Ennek lakói nap mint nap bizonyítják az új egység létét – dolgozni és iskolába a fővárosba járnak, de odahaza fejlesztik a közműveket, fizetik az adókat –, nem kapnak azonban valódi visszajelzést választott vezetőiktől, hogy elindult-e végre a hasznos gondolkodás arról, miként lehet az érintett területek életét távlatosabban, értelmesebben, gazdaságosabban intézni. Hogyan lehet végre sokféle igényt kiszolgáló, vonzó és praktikus közösségi közlekedést bevezetni az egész régióban? Miként lehet enyhíteni az autózás tébolyult vesszőfutás jellegét? Hogyan lehet túllépni a hagyományos szűklátókörűségen, amikor a vízszolgáltatás, a csatornafejlesztés vagy a szemétszállítás megszervezéséről van szó? Pedig 2018 novembere óta alkalmas szervezet is van erre. Elvégre nagy csinnadrattával létrejött a kormány és a főváros közös grémiuma, a beszédes betűszóval rövidíthető nevű Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa. A gond csak az, hogy most olyan helyzet van Budapesten, amilyen hetven évvel ezelőtt nem létezett. Nagy-Budapest ugyanis kétségkívül a kommunisták hatalmi szavára, ma sem ismeretlen rapid törvényhozással született meg – 1949. december 20-án szavazta meg az Országgyűlés az erről szóló törvényt, és január elsején már minden a fővároshoz tartozott Soroksártól Újpestig –, és azzal a svunggal el is vették a települések önállóságát, politikai ellenálló erejét. Ugyanakkor a hatalom tartotta a maga által kiötlött alkut, és adott közműveket, lakótelepeket, kulturális és oktatási intézményeket. A történetnek persze a kevéssé szívderítő végét is ismerjük, azt, hogy a köztulajdon romlását és szétzüllését képtelen volt megakadályozni a szórványos közös lelkesedés. Egy dolog azonban biztos: az állam mindvégig nem adta fel azt a kezdeti elszánását, hogy nem fogja ellenfélnek tekinteni, „bűnös városnak” kikiáltani Budapestet, miként korábban tette. A jelenlegi kormányzó erő fő politikai bázisa a vidék, ami a keresztény-konzervatív pártok esetében alighanem világjelenség. A hatalom szemszögéből nézve a legkevésbé meglepő tehát, hogy az ideológiájával csak mérsékelten azonosuló, tájékozódási lehetőségeit kihasználva a gyengéit kitapogató és kihasználó, neki a választásokon ellentartó fővárost rövid pórázon igyekszik tartani. Amire kilenc éven keresztül jó hivatkozási alapja is volt, elvégre a parlamenti többség adta a főpolgármestert és a közgyűlés zömét: az erő logikája ilyenkor diktálhatja azt, hogy tegyük, ami nekünk tetszik, tartsuk szem előtt, ami nekünk fontos, építsük, amihez nekünk van kedvünk. Oszt jó napot. Tavaly október 13-án azonban sok minden megváltozott. Nagy-Budapest mellett Nagyon nagy-Budapest egy része is a parlamenti ellenzéknek szavazott bizalmat, amiből többféle út is következhet. Gondolhatja a hatalom, hogy már csak az kéne, hogy ezek összefogjanak, akkor már jobban járok, ha egymásnak ugrasztom őket, kijátszom őket egymás ellen, ugorjanak csak egymás torkának, amikor utat akarnak, buszt vagy vonatot, pontosan érkező szemétszállító autót. Vagy vehet egy nagy lélegzetet, és asztalhoz ülhet minddel, megmutatva, hogy nemcsak az ország felének, hanem a negyedének az érdeke is fontos neki. Mondjuk azé a 2,7 millió emberé, aki ma Nagyon nagy-Budapesten él. Ami eddig Nagy-Budapest dolgában történt, nem kifejezetten szívderítő. Eddig azt láttuk, hogy működik a jól bevált rutin, pattog a labda a stadionok és a CT-k között, elhangzanak ígéretek például a Liget Projektet illetően, aztán ezerrel beindul a propaganda gőzhengere. De lehet ez gyermekbetegség is. Mintha nem volna komoly, felnőtt város a hetven, sőt száznegyvenhét éves BUDAPEST