Budapest, 2020. (43. évfolyam)

8. szám, augusztus - Várnay Aladár: A lágymányosi nábob

BUDA PEST 20 20 / 08 2 A lágymányosi nábob Ma már kevesen tudják, hogy még ötven évvel ezelőtt is a fővá­ros vámokkal volt körülvéve. A városba vezető főútvonalak mindegyikén volt egy vámépület, melyekben egy hiva­tal volt elhelyezve a városba érkező állatok, hús, bor, más szeszes italok stb. után kive­tett fogyasztási adók beszedésére. Mind­egyik ilyen vámnál egy pénztáros és egy ellenőr teljesített szolgálatot, akiknek az épületben természetbeni lakásuk és kertjá­randóságuk volt. Ilyen vámépület volt a régi Fehérvári úton a Lágymányosi utca sarkán. Akkor, egészen 1919-ig a Fehérvári út a Gel­lért térnél kezdődött, és a mai Bartók Béla útnak a Körtéren túl Átlós út volt a neve. A mai Lágymányosi utca kocsiközlekedésre alig alkalmas árok volt. A földszintes vámépület Kutlánya János tulajdona volt, akitől az állam bérelte a hivatali helyiségeket és a két természetbe­ni lakást. [Az egyikbe költözött 1889-ben a szerző édesapja családjával.] A házban lévő harmadik lakásban a tulajdonos lakott, és a telek alsóbb részében egy másik földszintes épület is volt két bérlakással és a rendőrőr­szobával. (...) Self-made man a javából Kutlánya János neve eredetileg „Kut­lany” volt. Felvidéki szlovák családból származott, és minden iskolai képzettség nélkül, építkezéseknél napszámosként dol­gozott. [Még életében megjelent újságcik­kek szerint apja 1855-ben Galíciából hozta Magyarországra az akkor 12 éves kisfiút, itt tíz forintért eladta egy isaszegi gazdának, majd nyomtalanul eltűnt. A gyerek hama­rosan megszökött, egy ideig az Alföldön vetődött ide-oda, aztán kubikosként egy dunántúli vasútépítkezésen kapott munkát, ahol hamar kitűnt szervező tehetségével. Neve akkor vált ismertté, amikor 1867-ben ő gyűjtötte egybe az ország minden vár­megyéjéből a koronázási domb földjét, és a domb kialakításával a kitűzött határidő előtt két héttel végzett. 1872–73-tól már vezető kivitelezőként vett részt a Margit híd hídfőinek földmunkáiban, az Ördögárok beboltozásában és sok nagy vasút- és gát­építésben.] Dr. Várnay Aladár jogász (1894–1993) 1920-tól a Budapesti Rendőr-főkapitányság fegyelmi ügyeit intézte. 1944. március 19. után „bizonytalan időre” szabadságolták. Az ostrom után rendőrezredesi rangban megszervezte a XI. kerületi kapitányságot. 1951 februárjában elbocsátották, 1952-ben elvették a nyugdíját is. Az Albertfalvai Zománchuzalgyárban lett segédmunkás, majd raktáros, innen ment újra nyugdíjba. Egész életét – kilencvenkilenc évet! – a Lágymányoson élte le. 1971–72-ben írt visszaemlékezésének ezt a fejezetét unokája, Lendvay Katalin bocsátotta lapunk rendelkezésére. Kissé rövidítve, néhány szögletes zárójelbe tett jegyzettel és alcímekkel kiegészítve közöljük. Kutlánya János (Magyar Salon, 1888)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék