Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1888

A BÖLCSELŐ ELEM VÖRÖSMARTY LYRAI KÖLTEMÉNYEIBEN. „A földhöz minket baj s öröm kötöz.“ Így fejezi ki Vörös­marty költőileg, szépen és igazán, azt az ellentétet, mely életünk összes mozzanataiban, viszonyaiban nyilvánul, azt az állandó vál­tozatosságot, mely nélkül a lét nem is képzelhető. Derűs, borús napok váltakozásából áll az élet, s egyéni hangulatunk, mely a körülmények, viszonyok és a környezet hatása alatt áll folyvást, semmihez sem hasonlít jobban, mint az időjáráshoz. Egyszer meleget árasztó, fényes napsugár ragyogja be egünket, máskor barna felhők borítják el, most a tavasz enyhe fugalmának lebbe­­nését érezzük, majd meg esős, hideg őszi szél csapja meg arczun­­kat. Megszokjuk mindeniket, a­mint megszokottá lesz életünk folyása, s ha az újság ingere kielégítést nyert, tovább folytatjuk napi életünket, tűrve, a­mit a sors reánk mér, elfogadva, a­mi jóval megkínál. Egész életünk alapja csakugyan a megszokás, mely a bajok és örömök arányos felosztását illetőleg kisebb-na­­gyobb mértékben egyenlő sorsúvá tesz bennünket. A kiszabott munkakör érdekei, terhei, a bizonyos czél felé folyvást előre ha­ladó létmozgás, figyelmünknek kiváltképpen a jelenre irányuló feszültsége miatt ritkán tehetjük mélyrehatóbb vizsgálódás és gon­dolkodás tárgyává mindazt, a­mi bennünk és körünkben mint ható ok működik, vagy mint okozat megfejtésre vár. Szinte úgy tűnik ez föl, mintha hajlandók volnánk e tekintetben is a „munkafelosztás“ elvét követni, gondolkodásunknak más téren való lefoglaltsága miatt azokra bízván a problémák fejtegetését, a­kik mintegy erre vannak hivatva. Annyi bizonyos, hogy a ter­mészet és élet igen sok jelenségének sokszor csupán észrevevő-

Next