Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1888
■■HP — 3 — érzelmekből s nagy gondolatokból áll, föltalálhatók a nagy költő jellemvonásai. Ez a költészet a mi egyik legdrágább örökségünk, melyet igazán csak úgy becsülünk meg, ha e költői lélek mélységének minden nyilvánulatát megfigyeljük, ha belőle mindig több tanulságot merítünk, mert nem csak kedélyünket gyönyörködteti, hanem értelmi és erkölcsi életünkre nézve is hathatósak az ő szavai Azért volna megdöbbentő jelenség az, amire Vörösmarty születésének legutóbbi évfordulóján egyik tekintélyes napilapunk*) rámutatott, hogy mind jobban és jobban a méltatlan feledés lesz sorsa Vörösmarty költészetének, s róla csak egy-egy epithetonban, meg az irodalomtörténeti kézikönyvekben van emlékezés. Szomorú és nagyon méltánytalan dolog volna, mikor Magyarország egyik nagy költőjének szobrát készítik, ha ugyanakkor a másik nagyot az iskolai könyveknek adnák át megőrzés végett, emlékét rábízva a székesfehérvári szoborra. Mert Vörösmarty rászolgált ennél sokkal többre is. Nyelvének szépségét, hazafias lyrájának erejét, egész költészetének fenköltségét még most is érezzük s fogjuk érezni igen sokáig. Szomorú volna, ha nem éreznek. Ha tehát Aranyról méltán mondották halálakor, hogy tenger a költészete, melynek kincseit, gyöngyeit majd még ezután fogják mind fölbúvárlani, Vörösmartyról is joggal mondhatjuk ezt, mert sokoldalú költészetének mélyén sok drágagyöngy rejtezik. E rövides értekezésnek nincs több czélja, csak rámutatni azokra a helyekre, melyek Vörösmarty lyrai költészetében a költő bölcselő szellemének nyomai. A költő és bölcselő közel rokonai egymásnak ; különböző a módszerük, de majdnem egy a hivatásuk: eszméket hirdet mind a kettő ; egyik a meggyőződés erejével, másik a lelkét betöltő pathos melegével. A bölcselő iparkodik behatolni a lét titkaiba, mérlegeli a dolgok okait, fürkészi a létezők viszonyait, megállapítja az elveket és bizonyos rendszerbe foglalja a szellemi és anyagi élet nyilvánulatait. A költő átveszi lelkébe a természet és az emberi élet mozzanatainak hatását, fölemelkedik a dolgok, tények és viszonyok eszményi magaslatára, s bár nem állít fel bölcseleti rend *) Pesti Napló. *