Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1895
4 MULT ÉS JÖVŐ. Ünnep virradt népemre és honára, Nagy, ritka ünnep: századokra néz; E nap ezer küzdelmes év határa, Ünnep, melyen indúl a szív, az ész: A hármas bérezés négy folyam honában Ezer év óta él már a magyar, Évezred múlt, hogy a vitézi kar Hazát szerzett e szép új Kánaánban És megtartotta híven mostanig, Oly sok veszély, csapás, ármány között. Úr lett a nemzet nemzetek fölött, S parancsolt három tenger partjáig. Majd szűkebb lett a hon széles határa, De a Kárpát mindig magyar maradt, Mióta Árpád föllépett falára S vezérlé a honfoglaló hadat. (Széttekint.) Áldott föld, szép Magyarhon! bérczeid S kalászt, gyümölcsöt termő tereid, Ünneplő nép zajától zengjenek! Morajló tenger, zúgó fenyvesek, Olvadjon össze hangotok a dallal: Természet, örvendj együtt a magyarral, Ki megszerző s meg is tartá e földet, S most ezredéves létet ünnepelhet! Sok volt a munka annyi századon át. Nyomon kisérem minden léptedet. Magyar népem! Láttam karod hatalmát. Láttam reménytelen küzdelmidet . . . Pihenj most, oltsd fel ünneplő ruhádat.