Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1905

14 A HASZNOS OLVASÁSRÓL sem. Szobraikat megőrülheti az idő, de ők élni fognak, míg csak magyar szó hangzik a világon. Visszatérek a könyvre. Azaz hogy nem is kell visszatérnem, tulajdonkép arról beszélek. Hisz az itt fölsorolt nagy szellemek egyike sem él már közöttünk, csak könyveikben szólnak hozzánk. Értitek-e már most ifjú barátaim, mi a könyv? Hajléka egy-egy nagy szellemnek, aki csak azért választ ily kis helyet magának, hogy annál könnyebben hozzá férkőzhessünk. Milyen különös is, kezünkbe vehetjük Jókait, Petőfit, Aranyt, Vörösmartyt, Shakes­­peret, Hantét, Miltont, Platót s a világ bármely szellemóriását s kényszeríthetjük, hogy velünk szóba álljon, nemcsak, hanem hogy kérdéseinkre feleljen s tehetsége legjavát előttünk kizárja. Tehet­­nők ezt az élő nagyságokkal? Nemcsak a nagyságokkal, de még a kicsiségekkel sem. A világ nagyon ceremóniás és rátartós. Ha valakivel dolgunk van, előbb kérdezősködnünk kell, hogy mikor fogad, mikor legjobb nála tisztelegni, mikor van legjobb hangulatban? S ha hosszú puhatolódzás után végre hozzá jutot­tunk, találgatjuk a szókat, hogy melyik volna jobb, melyik hatna rá leginkább s kérésünk akárhányszor még így is eredmény­telen marad, vagy legföljebb olyan se hideg, se meleg választ kapunk. Nem így vagyunk a nagy szellemekkel. Ezek szinte hívnak bennünket, hogy álljunk velük szóba. Nem nekünk kell a név­jegyünket beküldeni hozzájuk, ők teszik ki névjegyüket a könyvre s beléphet hozzájuk mindenki bármikor nem­, kor- és vallás­különbség nélkül, sőt — rangkülönbség nélkül. Aztán az idő sincs kiszabva, hogy meddig szabad társalogni; addig beszélgethetünk, ameddig nekünk tetszik, ha rájuk untunk, vagy a társalgásba belefáradtunk, otthagyhatjuk őket bármely pillanatban. Ha azon­ban kedvünk tartja, akár óraszámra, vagy napszámra is velük lehetünk, nem utasítanak el durván s még csak nem is céloznak, hogy mehetnénk már egy házzal tovább. Sőt, minél többször alkal­matlankodunk náluk, annál jobb barátaink lesznek s szinte egybe­forrnak velünk. Ha könyveink között vagyunk, nem vagyunk egyedül, azok beszélgetnek velünk s úgy érezzük magunkat, mintha valami elő­kelő társaságban volnánk. S úgy is van, a nagy szellemek társa­ságánál nincs előkelőbb társaság s és azért nem is tudom eléggé ajánlani a velük való minél gyakoribb társalgást. Az igazi tartalmas könyvekkel úgy vagyunk, mint a tartalmas emberekkel, szeretünk közelükben lenni s szinte érezzük, hogy mi is tartalmasabbakká

Next