VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1911

Ifjúsági kirándulás az Aldunára és a Krassó-Szörény vármegyei bányavidékre

Ifjúsági kirándulás az Aldunára és a Krassó-Szörény vármegyei bánya­vidékre. Tanintézetünk növendékeivel az elmúlt iskolai év végén az Aldunát és az ennek szomszédságában levő bányavidéket kerestem fel. Célom az volt, hogy az ifjúság Magyarország egyik legszebb vidékének látásában és megismerésében gyönyörűséget találjon és tapasztalatot szerezzen; különösen pedig azon a téren, hogy a legfontosabb ásvány és érc, a kőszén és vasérc miként érvénye­sülnek az életben s miként állnak az ember szolgálatában. Június 20-dikán indultunk el a Nyugati­ pályaudvarról 26 tanuló meg én Temesvár felé, hová az esti órákban érkeztünk meg. Minthogy már másnap korán reggel tovább kellett indulnunk, a közeli Korona szállóban vacsoráztunk és haltunk meg. Időnkből nem tellett megtekinteni a kedves, művelt és forgalmas várost. Másnap, f. hó 21-dikén Resicabánya felé vitt vonatunk; ide esőben érkeztünk meg. Délig még elég időnk volt s így a vas­hámor megtekintésére indultunk. Tanulóinkat rendkívül érdekelte e nagyméretű vasgyár hatal­mas olvasztóival, kazánjaival és egyéb gépeivel, ahol annyi ember és gép óramű pontosságával szótlanul, de siketítő zajban végzi munkáját. Ebéd után folytattuk a látogatást. Leginkább a vasúti sínek gyártása kötötte le ifjaink figyelmét, akik szemek előtt látták lefolyni azon összes, de csak egy pár percig tartó jeleneteket, míg az olvasztott acélból 40 méter hosszú sín lett. A gyárak megtekintése után megnéztük a kis bányavároskát, mely szűk völgyben egy kis patak partján épült. Csupa munkás, csupa mérnök, csupa gyári hivatalnok lakik itt. Minden csak a bányából és bányáért, hámorból és hámorért él. Valóban a munka városa ez a kis hely s még az ünnepnap is a munkának van szentelve.

Next