III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1906

akik akkor Budapesten az esetet megtudták, farkas­réti sírjához. Kevesen lehettek, de nagyok a gyer­meki szeretetben. Midőn az év elején gyűjtés indult meg síremlékére, váratlan nagy számmal adakoztak ez emlék megteremtéséhez s midőn ott állottak ok­tóberben sírjánál, az ifjúi meghatottság önzetlen képét viselték magukon. Emlékét a tanári kar részéről Várdai Béla újí­totta föl: „Latkóczy írásaival tanítója volt az egész művelt magyar közönségnek. Az antik kultúrának, a görög-latin míveltségnek volt egyik világos, elmés és ízléses terjesz­tője hazánkban. S hozzá tanár volt, nemcsak fejével, de szivével is. A tanterembe nemcsak gazdag ismereteket, de jóságos meleg érzést is vitt az ifjúság iránt. Szerette tudo­mányát és szerette tanítványait s e kettős, nagy érzés adta neki az erőt, hogy tudományosan foglalkozzék, tanítson nagybetegen is, szinte viselve már a halál ábrázatát; oly állapotban, a mikor az eszményi törekvés híjján való embe­rek már csak élőhalottak.“ Az ifjúság sorából Mervay Sándor IV. B­ osztá­lyos tanuló szólott s tette le a sírra a koszorút, melyet ama hantokról előbb elpusztít az idő, mint emlékezetét szivünkből. Szerették és emlékeznek reá! Ő is szerette őket és föláldozta értük éltének leszebb éveit, erejét és tudását. * Latkóczy Mihály kollégánk elhunytáról az inté­zeti jegyzőkönyv (1906. aug. 30.), melynek egyik példánya a családnak is kiadatott, a következőképen emlékszik meg:

Next