III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1926

I. Az Árpád reálgimnázium 25 éves fennállása. Intézetünk a jelen tanév végével fennállásának 25 éves évfordulójá­hoz érkezett el. Huszonöt esztendeje, hogy a III. kerület lakosságának kérelmére Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter a Timár­ utcai pol­gári és elemi iskola épületében az intézet első osztályát az V. ker. állami főgimnázium fiókintézeteként megnyitotta és az igazgatói teendőkkel Morvay Győző dr. V. kerületi főgimnáziumi tanárt megbízta. Huszonöt esztendő, a társadalmi közösségben végzett munka hatását és eredményét tekintve, az egyének életében is jelentős időtartam. En­nek a jelentőségnek fokozott értelme van az állami és társadalmi élet szerveinek, közöttük főként a közoktatást szolgáló intézmények életé­ben. Hiszen az iskola a sokféleképen tagolt társadalmi együttélés­hez a kulturális előfeltételeket teremti meg a nemzedékek lelkében. Ebben a nemzetnevelő nagy hivatásban a magyarság jelen sorsa és helyzete a történelmi küldetés feladatát rója a középiskolára, mint a magyar városnak és értelmiségnek nevelőiskolájára. Ahhoz a sors­döntő erőkifejtéshez, amellyel századunk tragikus évtizedei városaink és értelmiségünk kulturális teherbírását próbára teszik, az izmokat és idegeket, a szívet és az észt kiiskolázni a magyar középiskola feladata. Ezen feladat vállalásának és teljesítésének huszonötéves periódusa­­olyan állomás, ahol a tanulságok levonása megállásra kényszerít. A III. kerületi főgimnázium a kerület egyetlen középiskolája és egyúttal a II. kerület északi részének szintén természetes iskolacent­ruma. Éppen ezért fennállásának huszonöt esztendeje alatt tanulóinak létszámával, a háborító éveket leszámítva, mindenkor kimerítette épü­lete befogadóképességét, sőt be sem fogadhatott valamennyi jelentke­zőt, mert az iskolai célra teljesen alkalmatlan épület ebben megakadá­lyozta. Alapítása harmadik évétől kezdve, átlag három párhuzamos osztálya volt, egészen a háború kitöréséig. A háborús évek alatt a ta­nulók létszáma a békeévek átlagához viszonyítva, 13%-os csökkenést mutat. Ez a csökkenés megkönnyítette a párhuzamos osztályok meg­szüntetését, amit a katonai szolgálatra bevonuló tanárok helyettesítése tett szükségessé. Az 1918/19. tanévtől kezdve a tanulók létszáma utolérte, majd az 1924/25. tanévtől kezdve, állandóan 4%-kal szárnyalta túl a­­békeévek maximális létszámát és így az első osztályok párhuzamosítása

Next