III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1929
A KÖZÉPISKOLAI ZENEKAROK KÉRDÉSÉHEZ: Iskolai zenekar! E két szónak hallatára lelkem visszarepül húsz évet. Megjelenik előttem a budapesti piarista gimnázium öreg, sárga épülete, amelynek miniatűr kápolnatornyára kacagva tűzött a kora délutáni napsugár. Apró, pufókképű elsős gimnazistától kezdve fel a komoly érettségizendőkig, hangszerét a hóna alatt szorongatva egy sereg diák siet az I. emeleti nagyterembe, ahol négy órakor kezdődött a zenekari próba. A „zenészek” — mert így hívott bennünket mindig a hirdető könyv —, lelkesedéssel tanulták Morrat, Fuchs, Mendelssohn apróbb műveit, sőt sikerrel elmerészkedtek Haydn: Búcsú-szimfóniájának első tételéig is. Szánt szándékkal mondtam, hogy „elmerészkedtek”, mert ha valaki ismeri a két esztendeje tanuló átlaghegedűs ritmikai érzékét, akkor valóban merészségnek lehet csak neveznünk azt a produkciót, amely a II. hegedűk állandóan szinkópált középszólamában nem borult fel, sőt a mű nagyobb dicsőségére gördülékenyen támasztotta alá a prímek derűs fisz-moll főtémáját. A már komoly ügyvédekké, tanárokká, mérnökökké lett régi társak, mint élő tanúk emlékezhetnek még e lelkes munkára és buzgólkodásra. És tanúi lennének még a többi „zenészpajtások” is, akik a névtelen hős dicső nevét viselik! Ámde az a márványkoporsó, amelynek fejénél a Hét Vezér tart állandó díszőrséget, úgy érzem, mértföldköve egyszersmind annak a lelkiekben való különbségnek is, amely a háború előtti és mai ifjúságot elválasztja egymástól. Valahogyan a háború utáni ifjúságra is átragadt a megélhetésért küzdő szülőknek idegőrlő kenyérharca. Különösen tapasztalhatjuk ezt a tényt az ifjúságnak azokban a foglalatoskodásaiban, amelyeket szívesen és lelkesedéssel űz. Tapasztalásból tudjuk, hogy pl. a sport, a rádió, az autó terén egy középiskolás fiú némelykor szakembernek is becsületére való válaszokat ad, mert a fiatal fantáziát, az ideget állandóan feszültségben tartó küzdelem, kísérletezés, verseny heve izgatja. Ilyen körülmények közt érthető, hogy egy fiatal barátom, a technikailag rohamo