III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1940
— Ajtai Kálmán dr. r. kat. hittanár, aki az V. ker. áll. Bolyai gimnáziumhoz (5.526/1940. évs. helyn.), — Abaffy Károly, aki a VII. ker. áll. Madách gimnáziumhoz (8.945/1969-40. és 8.367/1940—41. főig.) — és Jancsó József, aki a kolozsvári állami leánygimnáziumhoz helyezhetett át. (67.062/1941. V. 1. vkm.) Jancsó József egyben megbízást nyert a nevezett intézet igazgató-helyettesi teendőinek ellátására. K. Salamon Károly dr. március hó folyamán a vall. és közokt. minisztériumba rendeltetett be központi szolgálattételre. E változások mindegyike súlyos vesztesége volt iskolánknak. Kovár Kálmán igazgató kitűnő szakképzettségű, széleskörű gyakorlattal, jeles nevelői és oktatói múlttal bíró kiváló tanár volt. Világos, logikus és igen szemléletes magyarázataival, s a számonkérésben mindenkor a lényeg szigorú követelésével mindig elérte, hogy tanítványai az anyag lényegét teljesen elsajátították. A kötelesség maradéktalan teljesítésével őmaga járt példájával a növendékek előtt. Munkája mindig komoly, pontos és megbízható volt. Mint kortárs, megértő, melegszívű, békés és szolgálatkész természetével az itt töltött 10 éven át a testületi együttműködés hathatós tényezője volt. Bolgár Ferenc a jó felkészültségű, komoly munkát végző és tanítványaitól ugyanazt követelő fiatal tanárnemzedékből való, nevelésre hivatott egyéniség volt. Rövid itteni működése alatt igen értékes tanárnak ismertük meg szép eredményű munkájából s midőn iskolánktól egészségi okokból a Felvidékre távozott, őszinte jókívánságaink kisérték további pályájára. Rédei Kornél dr. két évtizednél tovább működött iskolánknál. Született, nevelő volt, a tanári pályára rátermett s azt egész lelkével szerető és nemes hivatásérzettel betöltő, értékes egyéniség. Egyetemes műveltsége és kimagasló szaktudása széleskörű filozófiai és pedagógiai tájékozottság biztos alapjain nyugodott. Emellett ritka mértékben birta az igazi tanári egyéniség legfőbb kritériumát: azt az elemezhetetlen „donum didacticum“-ot, amely nélkül lehet, valaki tudós és szólhat bár az angyalok nyelvén, de másokat nevelő és tanító, lelkeket formáló ember nem lehet. Mélyen ismerte és atyai melegséggel, okosan szerette a gyermeket. Ezért tudott mindenkor velük bánni, rájuk eltörölhetetlenül hatni s ezért nem voltak soha fegyelmi esetei. Különös készséggel és sikerrel tudta tanítványait a munkára ösztönözni s öntevékenységre nevelni, anélkül, hogy bármiben túlterhelte volna őket. Különösen irodalomtanítása volt példásan magas színvonalú, az ízlést nagymértékben fejlesztő és nevelő erejű. Munkáját mindenkor éber lelkiismerettel és feltétlen pontossággal, az írásbeliekben ízléssel és külső csínnal végezte. A testületben meleg baráti érzésű, segítésre és áldozatra mindig kész kortárs volt. A szülőkkel való érintkezésben nagy megértés, higgadt.