III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1940

— Ajtai Kálmán dr. r. kat. hittanár, aki az V. ker. áll. Bolyai gim­náziumhoz (5.526/1940. évs. helyn.), —­ Abaffy Károly, aki a VII. ker. áll. Madách gimnáziumhoz (8.945/1969­-40. és 8.367/1940—41. főig.) —­ és Jancsó József, aki a kolozsvári állami leánygimnáziumhoz helyez­hetett át. (67.062/1941. V. 1. vkm.) Jancsó József egyben megbízást nyert a nevezett intézet igazgató-helyettesi teendőinek ellátására. K. Salamon Károly dr. március hó folyamán a vall. és közokt. minisztériumba ren­deltetett be központi szolgálattételre. E változások mindegyike súlyos vesztesége volt iskolánknak. Kovár Kálmán igazgató kitűnő szakképzettségű, széleskörű gya­korlattal, jeles nevelői és oktatói múlttal bíró kiváló tanár volt. Világos, logikus és igen szemléletes magyarázataival, s a számonkérésben min­denkor a lényeg szigorú követelésével mindig elérte, hogy tanítványai az anyag lényegét teljesen elsajátították. A kötelesség maradéktalan teljesítésével őmaga járt példájával a növendékek előtt. Munkája mindig komoly, pontos és megbízható volt. Mint kortárs, megértő, melegszívű, békés és szolgálatkész természetével az itt töltött 10 éven át a testületi együttműködés hathatós tényezője volt. Bolgár Ferenc a jó felkészültségű, komoly munkát végző és tanít­ványaitól ugyanazt követelő fiatal tanárnemzedékből való, nevelésre hivatott egyéniség volt. Rövid itteni működése alatt igen értékes tanár­nak ismertük meg szép eredményű munkájából s midőn iskolánktól egészségi okokból a Felvidékre távozott, őszinte jókívánságaink kisérték további pályájára. Rédei Kornél dr. két évtizednél tovább működött iskolánknál. Szü­letett, nevelő volt, a tanári pályára rátermett s azt egész lelkével szerető és nemes hivatásérzettel betöltő, értékes egyéniség. Egyetemes műveltsé­ge és kimagasló szaktudása széleskörű filozófiai és pedagógiai tájéko­zottság biztos alapjain nyugodott. Emellett ritka mértékben birta az igazi tanári egyéniség legfőbb kritériumát: azt az elemezhetetlen „donum didacticum“-ot, amely nélkül lehet, valaki tudós és szólhat bár az angya­lok nyelvén, de másokat nevelő és tanító, lelkeket formáló ember nem lehet. Mélyen ismerte és atyai melegséggel, okosan szerette a gyermeket. Ezért tudott mindenkor velük bánni, rájuk eltörölhetetlenü­l hatni s ezért nem voltak soha fegyelmi esetei. Különös készséggel és sikerrel tudta tanítványait a munkára ösztönözni s öntevékenységre nevelni, anélkül, hogy bármiben túlterhelte volna őket. Különösen irodalom­­tanítása volt példásan magas színvonalú, az ízlést nagymértékben fej­lesztő és nevelő erejű. Munkáját mindenkor éber lelkiismerettel és fel­tétlen pontossággal, az írásbeliekben ízléssel és külső csínnal végezte. A testületben meleg baráti érzésű, segítésre és áldozatra mindig kész kortárs volt. A szülőkkel való érintkezésben nagy megértés, higgadt.

Next