III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1960

rendelkeztünk, oktatásunk területe is nagyon széthúzódott. A szakiskolai osz­tályok oktatását a Bláthy Ottó Ipari Technikum műhelyére, míg a gimná­ziumi tanulók szakirányú nevelését teljes mértékben a szomszédos üzemek oktató gárdájára bíztuk, megbeszélve velük az oktatási és nevelési elveket, tematikát. A szakmai oktatás terén kiváló nevelő- és oktatómunkát végeztek: Szovák László tanműhelyvezető az Óbudai Hajógyár tanműhelyében, s a vezetése alatt álló Gyarmati Sándor, Hernádi János, Kovách János, Székely Sándor és Hettinger István oktatók, Póthar Rezső a Felvonójavító tanműhelyé­nek oktatója, Szirtesi Ferenc a Nyersolaj szivattyúgyár, Horváth Ferenc a Sportszerárugyár főtechnikusa és Duschek Károly nyugalmazott szakmunkás. Különös kísérletet végzünk egy csoporttal, amely iskolánk kémiai laborató­riumának fotó­műhelyében fényképészetet tanult azzal a céllal, hogy leányta­nulóink számára könnyebb fizikai erőkifejtéssel járó szakmunkát keressünk. 15 leánytanulónk végzett ilyen szakirányú munkákat. A tanulók heti két órá­ban elsajátították a fényképész szakiparosképzés első évének elméleti anya­gát. Ugyanennek a tematikának alapján foglalkozik heti négyórás gyakorlat keretében az első év gyakorlati anyagával. Tekintettel a gyakorlati idő kevés óraszámára, itt nem tudtunk olyan eredményt felmutatni, mint a fényképész tanulók. Ennek ellenére tanulóink alapfokon csaknem a teljes évi anyagot elsajátították. Megismerkedtek a felvételezési gyakorlatok keretében a mű­termi gép használatával, készítettek portré- és személy­felvételeket. A labo­ratóriumi gyakorlatok keretében megtanulták a fotóoldatok készítési módját, a pozitív és negatív kidolgozást. A retusálási gyakorlatok alkalmával pedig meg­tanulták a retusálás alapvetőbb fogásait. Munkáinkat nagyban támogatta a MTI erkölcsi segítsége és szakmai tanácsadása. Sajnos, gyakorlati segítséget nem kaptunk sehonnan sem, s csoportunk működését kizárólag az tette le­hetővé, hogy az Árpád fotókör működése kellő alapot nyújtott a gyakorlati oktatás számára, melyet a tanév során társadalmi munkával még nagy mér­tékben­­kiszélesítettünk. A politechnikai oktatás egyik alapfeltétele az anyagi ellátottság. Ez min­den vonalon elmondható. A jelenlegi helyezetünkben sikereink nagyrészt a lelkesedés, és az önzetlen segítőmunka eredményei. Reméljük, hogy a jövő az anyagiakban is többet fog adni. 15. Az önképzőkör, a szakkörök munkája Az önképzőkör az iskolai ifjúsági önképző munkát átfogó hatalmas szer­vezet, amelynek célja a tanulók sokoldalú képzésének elősegítése. Ilyen cél­kitűző gondolattal alakítottuk ki iskolánk nagy mozgalmi szervezetét az is­kolai év elején. Az ifjúság iskolagyűlésein vitatta meg az önképzés kérdéseinek fontosságát szeptember elején, s akkor meg is határozta az önképzőkör évi tartalmi területeit. Úgy határozott, hogy az 1960—61. iskolai évre 9 szak­kör indítását kéri, amelyekre a jelentkezést önkéntes alapon, a tagság kíván­ságának megfelelően végezteti. Ugyanakkor egyben megválasztotta az ön­képzőkör vezetőségét és felkérte dr. Tóth Pál László tanárt az önképzőkör és a magyar szakkör vezetésére. Az önképzőköri elnökül választott Módos Péter IV. b. osztályú tanuló igyekezett összefogni az önképzőköri munkát, s ez annál is inkább­­sikeres volt, mert a KISZ szervezet kebelén belül működő szakkörök az önképzőköri elnök személyében a KISZ csúcstitkárt választották elnökül, így az önképzőköri munka — egyes objektív nehézségek okozta esettől

Next