IX. ker. Fáy András Gimnázium, Budapest, 1927

FÁY ANDRÁS Fáy András 1786 május 30-án Kohányban (Zemplén m.) született, régi nemesi református családból. Atyja, László földbirtokos, anyja Szemere Krisztina. 7 éves korában Sárospatakra megy a kollégiumba. 1799-től Pozsonyban folytatja tanulmányait. 1803-tól ismét Patakon tanulja a jogot. A törvénygyakorlatra Pestre megy. 1810-ben a pesti járás szolgabirójává választják, de nyolc év múlva atyai birtokára vonul Gombára (Pest m.). 1822-től kezdve Pesten él. Részt vesz minden mozgalomban és sokat foglalkozik az irodalom­mal. Irt költeményeket, elbeszéléseket, meséket, értekezéseket. Legin­kább meséivel tűnt ki (két kötetben több mint 500 meséje van), melyek tele vannak életbölcseséggel és hazafias érzéssel. Józsefvárosi háza és ferencvárosi kertje (az üllői-úti laktanya tájékán) gyakori találkozó helye kora vezető embereinek. Sokat szerepel a megyei életben. A 30-as években irányítója a magyar színészetnek és nagy része van a Nemzeti Színház megalapításában. Az országgyűlésen (1832—36.) Pest megyét képviseli. 1832-ben megjelent nagy regénye, a Bélteky-ház, melyben a régi intézmények és szokások bajaira mutat rá és művelődésre, Széchenyi eszméinek követésére buzdít. Tiszteleti tagja az Aka­démiának és első igazgatója a Kisfaludy Társaságnak. Megalapítja a Hazai Első Takarékpénztárat (1840). A szabadságharc bukása mélyen lesújtja Fáy Andrást. De az 50-es években újra nagy szorgalommal írja elbeszéléseit, szín­műveit, nevelésügyi értekezéseit. Betegsége azonban mindjobban gyöngíti. 1864 július 26-án halt meg. Egyetlen fia, Gusztáv két évvel élte túl. Hamvai a budapesti Kálvin-téri református templom kriptájá­ban pihennek. Fáy András életének célja saját szavai szerint a hazának használni akarás volt. A hazáért minden munkát vállalt, a „haza mindenese“ volt, de jutalmat nem fogadott el. Intézetünk 1921 óta viseli nevét.

Next