V. ker. községi Ráskai Lea leánygimnázium, Budapest, 1933
góbb szépírói tehetség nincs a XVIII. században, de számos méltánylást érdemlő írói képesség közös munkája hatalmas ívben lendíti előbbre irodalmunkat... A nyomtatott betű szélesebb körű megkedveltetésének ügyét az 1780-as és 1790-es években két hatalmas tényező segíti: a hírlapirodalom és a színpad ... Már érdemes írónak lenni, mert aki könyvet bocsát közre, annak szava többé nem a pusztában kiáltónak hangja ... A tudományban változatlanul erős maradt a latinság . .Még mindig ,,a latin tudás volt a műveltség fokmérője". Az ötödik kötet csak egy harmadot ölel fel a a XIX. századból. A Történeti mozzanatok után, híven az előző kötetek beosztásához, a közérdekű irodalom jellemzése következik. Ennek középpontjában Széchenyi István hatalmas egyénisége áll. Melléje sorakoznak a hazának a szépirodalom terén jeles szolgálatot tett kortársak: Kazinczy Ferenc, Csokonai V. Mihály, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály. E hatalmas írói egyéniségek részletes tárgyalása után következik költői tevékenységükkel arányban állva néhány oldalon (696—784) Fazekas Mihály, a magyaros költők, Pázmándi Horvát Endre, Aranyosrákosi Székely Sándor, a deákos költők, Kis János, a németes költők és a népköltészet ismertetése. A novella, regény és dráma fejlődésének rajzával kapcsolatban megelevenednek előttünk Fáy András és Katona József. A Visszapillantás című fejezet terjedelmesebb az eddigieknél (877-1 917). Ugyanis jelen kötetben a kor latin irodalmát is ebben a fejezetben ismerteti a szerző. A latin nyelvű tudomány még mindig élt, jóllehet napjai már meg voltak számlálva. A magyarnyelvű költészet hatalmasan fellendült. „Felléptek az első igazi magyar klasszikusok.. . Az utánuk következő költők az ő lírájukból, epikájukból és drámai alkotásaikból tanulnak ...“ Ebben a fejezetben említi meg a szerző az első magyarnyelvű nyomtatott szöveget zsidó író tollából, s itt emlékezik meg az első magyarul író zsidó költőről irodalmunkban. A hatodik kötet a XIX. század második harmadát ismerteti. Hű történeti korkép (Történeti mozzanatok) és az összefoglaló Visszapillantás közé beékelve tárul az olvasó elé a XIX. század második harmadának pompásan megrajzolt képe. Itt találkozunk Kossuthtal és Deákkal, a kiváló közéleti nagyságokkal, Kemény Zsigmonddal és Eötvös Józseffel, a nagy regényírókkal, Petőfivel, a lánglelkű lírikussal, Arany Jánossal, a finom tollú epikussal és Madách Imrének örökéletű Ember Tragédiájával. Az említett nagyságok mellett tér-