IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1914
I. Szépligeti Győző
. 1915. március 26-án, mikor a természet ébredezni kezdett, temettük az ő nagy barátját és alapos ismerőjét, a mi szeretett kartácsunkat. Ő nemcsak hogy szerette és bámulta a természetet, élvezni tudta domborzatait, szép kilátásait, minduntalan változó dús színpompáját, de az alaposan képzett természettudós szemével beférkőzött minden rejtekébe, a harmóniás szerkezet és a céltudatos tanulás minden mozzanatát tudta méltatni. Mennyire szerette a boldogult a természetet, már igen régen tapasztaltam, mikor a múlt század nyolcvanas éveiben vele együttműködvén, egész vasárnapokat töltöttünk együtt mindig más tanítványokkal a budai hegyek között. Ott ő a fiúkat fáradhatatlan buzgósággal igyekezett a környék flórájával és faunájával megismertetni, a legkisebb részletekbe behatolt, de amellett mindig örömmel nézte a természet nyújtotta szépségeket egészükben is. Mikor 1909-ben a mi intézetünkben láttam Szépligetit viszont, már beteg ember volt a természet e rajongója. Fájdalmas mosolylyal az arcán panaszkodott gyomorbajáról, amely egyre elviselhetetlenebbé vált és arra kényszerítette, hogy 1912-ben nyugalomba vonuljon. A csendes tudós életrajza műveiben van letéve, egyéb megírni való életéről alig akad: 1*