Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1933
ez a szegény, elmaradt nemzet, melyről Herder azt jósolta, látván pusztulását, hogy el fog tűnni végképpen nyelvével együtt a föld színéről, hogyan emelkedik fel pusztán a maga fiainak bámulatos erejéből. Hazájuk iránti rajongó szeretetük íróvá teszi őket, s dolgoznak, hogy eltűntessék a magyar és külföldi műveltség között tátongó szakadékot. «Az írók hazafisági és szellemi együttérzése jellemző vonása ennek a kornak». Ismerik, lelkesítik egymást. Faji kérdés nincs, csak nemzeti ügy van. Magyarország írói együtt küzdenek Erdély íróival, a dunántúli katolikusok, a tiszántúli reformátusokkal. Erőfeszítésükben pedig nem támaszkodhatnak csak a nemesség és az alsó papság támogatására. «Boldogtalan nemzet! Mindenkitől elhagyatva vergődött az Alföld síkságán, a Dunántúl dombos tájékain, a Felvidék bércei közt és Erdély völgyeiben. És boldog nemzet, mert fiai megmutatták, hogy «egy mindenkitől elhagyott nemzetet is fel lehet támasztani szellemi apátságából.» Gyönyörű szavak, gyönyörű korrajz. Megértetik a kor lelkét, megszerettetik íróinak csodálatot érdemlő, noha sokszor kezdetleges írásait. Az V. kötetben elérkeztünk végre irodalmunk legragyogóbb korszakához, a XIX. századhoz. Ezt három részre osztva tárgyalja. Az V. kötet a XIX. század első harmadát öleli fel. Fényes neveket találunk már ebben, Széchenyi, Kazinczy, Csokonai, Kisfaludy Sándor és Károly, Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Katona. De nemcsak nagy nevek, nagy jellemek is. Gyönyörű kor ez. Ennek írói fényes bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy volt idő, mikor a legtisztább idealizmus hatotta át a magyar haza fiainak lelkét. Nemcsak szellemi, hanem erkölcsi téren is példaképül állíthatjuk őket az ifjúság elé. Külföldön ebben az időben már vagyont szereztek az írók munkásságukkal, nálunk még megélhetést sem biztosított az. Nem pálya volt az írói, hanem hivatás. Kazinczy Ferenc gazdag ember lehetett volna, ha birtokát gondozza s nem azt tűzi ki élete céljául, hogy irodalmi életet teremt Magyarországon, így pedig nyomasztó adósságokkal terhelve hal meg. Csokonai Mihály nyomorban pusztul el, mert vagyona nem volt, írói munkásságból pedig megélni nem lehetett. Katona József, aki 25 éves korában egy Bánk bánt írt, lemond írói álmairól s így boldogul polgári pályán. Érdekes kor! Napóleon ebben az időben megváltoztatta Európa térképét. A magyar glóbuson minderről mintha tudomást sem vennének. A nemesek a világ haladásával nem törődve éltek birtokaikon, vadásztak, vendégeskedtek. Fiaikat sem iskoláztatták mindig, leánynevelésről persze szó sem volt. Minek lett volna a diploma? A nemes úr otthon, kúriájában élte le életét. Budát és Pestet nagyon sokan nem is látogatták meg soha. Nem is sok volt rajtuk a látnivaló! Nagyon érdekesen írja le a szerző Vályi András földrajzi lexikona alapján, milyen volt Buda és Pest 1800 körül. A királyi palota, Szt. Anna-, Helyőrségi-, Egyetemi-templom, Zsigmond-kápolna és néhány világi épület, magánház megemlítése után így folytatja : «Nevezetes épület továbbá a városháza, mely a piac közepén magánosan áll négyszegletre építve, homloka faragott képekkel s jeles tornyokkal ékesíttetve. Ebben a toronyban laknak azok a vigyázók, akiknek kötelességük, hogyha tűz támadna, azonnal jelt adjanak a lakosoknak , minden fertály- és óraütést e szavak által: Gebbet sei Jesus Christus szokták nagy jelszóval kinyilatkoztatni.» De ez még hagyján! Ez egy kisváros képe. Hogyan írja