II. kerületi Hunfalvy János felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1899
A gyászoló család tagjain kívül koszorút helyeztek a ravatalra a II. kerületi felső kereskedelmi iskola tanári kara és ugyanezen iskola ifjúsága, a II. kerületi Női Kereskedelmi Tanfolyam tanulói, a Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos Egyesülete, a IX. ker. felső kereskedelmi iskola, Teleky Gyula gróf és testvérei, a Garai család stb. A tanári kar ezenkívül jegyzőkönyvileg fejezte ki fájdalmát a szeretett kartárs elhunyta felett és meleghangú részvétiratot intézett az özvegyhez, mely értekezleti jegyzőnk tollából ered és szó szerint igy hangzik: »Nehéz szívvel, megilletődve veszszük, hogy legutóbbi tanácskozásunk óta kiszakította a halál sorainkból munkásságunk buzgó osztályosát, Schlachta Lajos kartársunkat. Megdöbbenéssel hallottuk hírét október hónap 20-ik napján, hogy az erőteljes férfiú néhány órai szenvedés után bevégezte földi pályáját. Legszebb férfi korában, az erőknek és tehetségeknek a produktív munkára legalkalmasabb idejében lépett korai sírjába. Alig érte el munkás életének 41-ik évét, hogy halálával gyászba borította családját és hasznos tevékenységének színhelyét, iskolánkat. Mélyen érezzük a veszteséget, mely elhunytával testületünket és iskolánk tanuló ifjúságát érte. Mert nemcsak foglalkozása szerint, de lelki hivatásból is tanító volt. Az a 21 év, melyet a székesfőváros oktatásügyének szolgálatában eltöltött, a szakadatlan és lelkes, szorgalmatos tanítás és tanulás ideje volt. Iskolánkkal együtt átélte ama nehéz időket, melyekben a kereskedelmi szakoktatás az útmutató és irányadó elvek hiányában a tanárra nézve sokszor aggodalmas kísérletezéseken vergődött keresztül a szervezés befejezéséig. Elhunyt kortársunkat erős gyakorlati érzéke akkor is biztosan vezette abban, hogy a hazai kereskedelem és ipar ügyének tanítványaiban használható, ügyes munkaerőket képezzen. Szakmájához való erős szeretetéről és a tanításban buzgóságáról ékesen szóló bizonyságot teszen az a tény, hogy tehetségesebb tanítványai közül sokan kerestek és nyertek alkalmazást a fővárosi iparvállalatokban. Tisztelettel és az igazi érdemet megillető elismeréssel emlékeztünk meg nevéről jegyzőkönyvünknek eme szomorú lapján addig is, míg kegyeletünknek hozzá méltóan adhatunk kifejezést iskolánk értesítőjében.« Részvétiratot küldtek a tanári testületnek dr. Schack Béla