II. kerületi Hunfalvy János felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1934
világégés előtti boldog békevilágnak és az azóta lezajlott válságos és viszontagságos két évtizednek a korképe, benne foglaltatik az a rengeteg szellemi energia, amit az iskola munkásai, tanárai és növendékei annyi időn át kifejtettek, hogy hozzájáruljanak nemzeti életünk nagy építményének megépítéséhez. Dehát vetítsük képzeletünk vásznára ennek az ötven évnek főbb mozzanatait. Az 1884-ik esztendővel kell kezdeni, mely a kiegyezés utáni békés fejlődés időszakának második évtizedébe esik. Nemzeti életünk az átszenvedett viszontagságok után egyszerre rohamos fejlődésnek indul s lázasan igyekszik behozni a múltbeli mulasztásokat, hogy a nyugati országok művelődésével lépést tartson. Ebben a nagy nekilendülésben fővárosunk vezet, hol a gyáripar, a kereskedelem és az egész szellemi élet eddigi alárendeltségéből gyors ütemben emelkedik ki. Szükségét érzik olyan közoktatási intézménynek, mely a kereskedelmi életet szakavatott és művelt munkaerőkkel lássa el. Ez a szükséglet vezette fővárosunk tanácsát abban az elhatározásban, hogy az 1884—85. iskolai évben a II. ker. és VI. kerületi polgári iskolák mellé egy osztályos kereskedelmi szaktanfolyamot állítson fel. A szaktanfolyam tantervét és szabályzatát Trefort, az akkori kultuszminiszter hagyta jóvá. A következő években a szaktanfolyam második, majd harmadik osztályával bővült s középkereskedelmi iskola nevet kapta, megkülönböztetésül a kereskedő tanoncok oktatásával foglalkozó alsókereskedelmi iskolától. Az új iskola a II. ker. Medve utcai polgári iskola akkori igazgatójának Lengyel Sándornak vezetése alatt állott. A két intézetnek közös tanárai voltak, de szerepelnek köztük középfokú intézetekre képesített tanárok is, kik között pedagógiai és tudományos életünk nem egy kiváló képviselőjét láttuk. A kereskedelmi iskola jó hatással volt a polgári iskolára is, melynek növendéklétszáma egyszerre rohamosan növekedett. Az új iskolát a középfokú iskolákkal egy színvonalra helyezték, érettségit tett növendékeinek megadták az egyéves önkéntességi jogosultságot, amit polgári iskolát végzett tanulók nem nyerhettek el. Ez is vonzó hatással volt az új iskola növendékeire. Az első érettségi vizsga 1887. júniusában volt intézetünkben, amikor 52 tanuló nyert képesítést. A főváros kereskedő társadalma élénk érdeklődéssel és nagy várakozással kísérte az iskola munkáját, mert képzett és művelt munkaerőknek hiányát érezte, így az iskola végzett növendékeire biztató jövő várt. A polgári és a kereskedelmi iskola együttműködését nemsokára ellentétek zavarták meg. Ezek a két iskola különböző célkitűzésének, tanárai különböző képesítésének és különböző elbánásban való részesítésének (magasabb fizetés, kevesebb szolgálati idő, kevesebb heti óraszám) tudhatók be. Szaklapokban, napilapokban, tanácskozásokon élénk viták folytak a két iskola különválasztása érdekében. Ezeknek végre meg lett az eredménye, mert 1894- ben vagyis 10 éves fennállása után a kereskedelmi iskolát külön választják a polgári iskolától és önálló igazgatás alá helyezik. Az új iskola a „felsőkereskedelmi” nevet kapja. Első igazgatója Péter János ismert pedagógus, földrajzi író és tankönyvíró lett, ki nagy eréllyel és buzgalommal látott az önállóvá lett iskola egyéni jellegének kiépítéséhez. Az alsókereskedelmi „kereskedőtanonc iskola” néven szintén az ő igazgatása alá tartozott. A felsőkereskedelmi iskola 3 osztálya „alsó, középső és felső” elnevezést kapja, külön szervezett tanszékekre megválasztott középiskolai tanárok tanítanak benne, de méltányosságból megengedik, hogy átmenetileg a régebben ott működő polgári iskolai tanárok is taníthassanak benne. De a helyiség kérdése még egyelőre megoldatlan volt, mert továbbra is a polgárival kellett egy épületben maradnia. A főváros tanácsa már 1896-ban elhatározta, hogy új épületet