VI. ker. községi felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1940
Isten hozott! Mámoros lelkesedéssel, büszke önérzettel köszöntjük keletmagyarországi és délvidéki testvéreinket. Első szavunk az alázatos hála megnyilatkozása az isteni Gondviselés iránt, amely meghallgatta imáinkat. A trianoni lelki és testi elesettség, nyomorúság éveiben egyetlen reményünk az isteni igazságszolgáltatásba vetett hit volt és íme, a Felvidék és Kárpátalja visszatérése után harmadszor és negyedszer is kiszélesedett a magyar glóbusz! Húszéves gúzsba kötött rabság, kiszolgáltatottság után területben, népességben, hatalomban és gazdasági erőforrásokban gyarapodva, lassanként eszmélünk reá megváltozott helyzetünkre. Mint a beteg, kinek vakságot okozó hályogát eltávolították szeméről, hitetlenkedő óvatossággal fogadjuk a boldogabb idők verőfényét. Mindenekelőtt vegyük számba erőgyarapodásunkat. Az immár negyedízben megnövekedett Magyarország csaknem kétszer akkora, mint a trianoni csonkaország volt, a régi Magyar birodalom felénél nagyobb és a Horvát-Szlavonország nélkül számított magyar anyaországnak majdnem 2/s-a. Biztonságunk is megnövekedett. Míg a csonkaországot úgyszólván minden oldalról területben és népességben egyenként is hatalmasabb ellenségek fogták körül, most a szövetséges és barátságos országoktól eltekintve, első helyen állunk szomszédaink között, akiktől a nyílt és úgyszólván védhetetlen trianoni határok helyett hosszú szakaszokon természetes határok választanak el. Színesebb lett a magyar élet, változatosabb a magyar táj. Vannak már magas bérceink, zúgó fenyveseink és nekünk terem Bácska Kánaánja. Részben ismét a miénk Erdély sziklavára és hazatért legértékesebb törzsünk, a székelység. Fokozódott önellátásunk mértéke, kevésbbé szorulunk reá idegen országok termelésére. De megsokasodtak feladataink is. Nincs idő a hosszas ünneplésre, henye csodavárásra! A visszatért országrészek felemelése életviszonyaink szintjére, kifosztott, letarolt tájainak termővé tétele egyelőre hosszú ideig több munkát, áldozatot és lemondást kíván tőlünk. Legyünk tisztában azzal is, hogy honfitársaink között sok idegennyelvűs is van. Új magyar életet kell tehát teremtenünk, vállalnunk kell ezeréves küldetésünkből származó kötelességünket: az idősebb, megértőbb testvér jogán vezessük boldogabb jövő felé nemzetiségeinket. Magyar ifjúság! Vár a kiszélesedett ország tenger tennivalója! Készülj feladatodra! D. K. 1*