VII. kerületi állami felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1934

AZ ÉV TÖRTÉNETE a Néprajzi Múzeumot, Mezőgazdasági Mú­zeumot, a Hüttl-féle porcellángyárat, az óbudai gázgyárat, Budapest székesfőváros vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézetét, a m. kir. gabona- és lisztkísérleti intézetet, a meteorológiai intézetet, a Hungária mű­trágya- és kénsavgyárat, az Erdélyi és Szabó cég üvegtechnikai intézetét, a Wolf­­ner bőrgyárat, a Baeder szappangyárat, a Hutter-féle olajgyárat, a csepeli vám­mentes kikötőt, a Shell-féle kőolajfinomí­tót, a Mauthner-féle magkereskedést és a Központi Tej­csarnok központi üzemét. E látogatások alkalmával az említett intéz­mények és üzemek vezetőségei a tanul­mányi kirándulások sikerét tőlük telhetően igyekeztek előmozdítani. Sándor János a tanfolyam résztvevőinek a kémia-tanítás legújabb irányát (a cse­lekvő módszer alkalmazását) is bemutatta. A hallgatók az előadások, gyakorlatok és kirándulások iránt egyaránt nagy érdek­lődést mutattak. A tanfoyamot szeptember hó 5-én ugyancsak dr. Dengl János egyetemi ny. r. tanár úr, a felső kereskedelmi iskolai tanárképző-intézet igazgatója zárta be. A MÁRCIUS 15-i ISKOLAI ÜNNEPSÉG. Ötös kar és Gitár : Emlékezzünk régiekről, A Szittyából kijöttekről, Magyaroknak hőstettekről És azoknak vitézségekről. Dr. Bariska Mihály tanár : Mélyen tisztelt Ünnepi Közönség! Kedves Ifjúság! Március 15-ét ünnepli a magyarság a határokon innen és a határokon túl. Itt külső fénnyel is, ott csak a lélek csendes rejtekén. Húsvéti állomás ez a nap a magyar sors kálváriás útján, a lekötött erőket felszabadító öröm ünnepe. Nem­zetünk nagy történelmi tapasztalások út­ját, járta már meg, több mint egy évezred sugározza a szomjas magyar lélekbe a ragyogó emelkedések és a megrendítő összeomlások tanulságait. Március 15-e életfakasztó tanulság, mert nemzetünk becsülettel élni tudásának emléknapja. Március 15! Mennyi hangulati tartalma van e két szónak a mi édes anyanyelvün­kön ! A magyarság életében történelmi fordulatot jelent ez a nap. Nemzetünk befelé is, kifelé is gazdagabb életnek in­dul. Minden tagja a magyar állami élet egyenjogú részesévé válik, a két Magyar­­országból Erdély uniójával egy lesz. Ki­felé állami függetlenségünket vívjuk ki: megszűnik a bécsi kormányzás és törvény biztosítja a felelős magyar kormány életrehívását. Ám március 15-e nemcsak azért nem­zeti ünnep, mert ezekhez a vívmányok­hoz vezeti vissza az emlékező magyarsá­got. Nagyon jól tudjuk, milyen sorsot szántak bizonyos körök a márciusi sza­badságjogoknak. Az Európa-szerte fel­­viharzott forradalmi mozgalmak elcsitul­­tával a kamarilla nekibátorodik, a törvé­nyeket semmiseknek tekinti, sőt a magyar­ság önálló nemzeti létének álnok hátba­támadásától sem riad vissza. Ha ekkor a nemzet szó nélkül tűri a jogfosztást, ak­kor ma nincs március 15-e. De jött Kos­suth és az Istentől kezébe adott tárogató­val felkiáltja a magyarságot, jön Petőfi és harci riadója bősz üvöltésként vissz­hangzik a Kárpátoktól le az Aldunáig. 21

Next