II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1874
Az állatok helyváltoztatásáról. Az állat fogalmának megállapításánál már a legrégibb időkben szerepelt azon körülmény, hogy az állatok belső indokból eredő, akarattól vezérelt mozgással bírnak. S e tulajdonság valóban oly általános az egész állatvilágban, hogy az ember szinte jónak látná azokat az izgága lényeket, melyek növényléteikre mozgástüneményekkel kérkednek, a szerves világ küzdteréről eltörölni. Hogy egyes erotisták, növényspórák s némely magasabbrendű növények mozgástüneményeinek létrejövetele egészen más indokból ered s qualitative és quantitative is másnemű mint az állatoké, azon senki sem kételkedik. Az állatok mozgástüneményeit rendesen eleven erők nyilvánulásának szokás nevezni, míg a növényországban észlelteket a fény és hő előidézte moleculáris erők hatása és az u. n. szöveti feszülés eredményének tartjuk. Az állatok mozgástüneményeivel szemközt rendesen kizárjuk a mozgások azon nemét, mely a hő, fény, delejesség és villanyosság tüneményeiben nyilvánul, mint a parányok rezgése; holott alighanem csalódunk, midőn az állati mozgások indokait, végelemzésben, nem a molecularis mozgások körében keressük. Azt hiszem, hogy a physiologia szótárából rég ki van már törülve a bölcselkedők által kigondolt „vis vitalis“, az a magasabb „életszikra“, melynek megfejthetlen és egészen titkos működéséhez folyamodtak mindannyiszor, valahányszor a bonyolultabb élettani tüneményeknek magyarázatát nem bírták adni. Újabb időben nemcsak a physikában, hanem a szerves világban is napról-napra nagyobb és nagyobb érvényre kezd a paránymozgás elmélete emelkedni, úgy, hogy azállati szervezet legbonyolultabb működéseit, az agy működését, mit a közéletben a szellem nyilvánulásának neveznek, az akarat hatályát s általában az idegműködést e moleculáris mozgásokra s nem a tágkörű életszikrára szoktuk visszavezetni. S igy az állati mozgások indító és felgerjesztő okai ugyanott gyökereznek, ahol a növényekéi. Nem nehéz ezt felfoghatóvá tenni azok előtt, kik a mindennapi életben szemlélhető állati mozgásokon kívül, mint a kutya szaladása a veréb repülése, más, a górcső világában felmerülő mozgástüneméményeket is szemléltek , akik látták, hogy a protoplasma-cseppből álló Amoebák összehúzódnak, kinyújtózkodnak, helyöket változtatják, hogy az Azalagok seregei kápráztatva futkossák át meg át a górcső kerek látkörét, s akik tudják, hogy ezeknek mozgása megélénkül a fény és hő fokozásával. E parányi lények mozgására vonatkozó törvények még nincsenek ugyan teljesen felderítve, de Kühner) és más búvárok vizsgálatai nyomán tudjuk, hogy a fény-, hő- és vegyhatályok iránt rendkívül érzékenyek s mozgásuk ezek által fokozható. S így, ha rejlik is bennük valami életinger, az valószínűleg csak annyiban bir jelentőséggel, a mennyiben a fény és hő molecularis rezgéseit felfogja s állati mozgássá módo n) Kühne Dr. W.: Untersuchungen über das Protoplasma und die Contractilität. Leipzig 1864. r