II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1874

Az állatok helyváltoztatásáról. Az állat fogalmának megállapításánál már a legrégibb időkben szerepelt azon körülmény, hogy az állatok belső indokból eredő, akarattól vezérelt moz­gással bírnak. S e tulajdonság valóban oly általános az egész állatvilágban, hogy az ember szinte jónak látná azokat az izgága lényeket, melyek növény­­léteikre mozgástü­neményekkel kérkednek, a szerves világ küzdteréről eltörölni. Hogy egyes erotisták, növényspórák s némely magasabbrendű növények mozgástüneményeinek létrejövetele egészen más indokból ered s qualitative és quantitative is másnemű mint az állatoké, azon senki sem kételkedik. Az álla­tok mozgástüneményeit rendesen eleven erők nyilvánulásának szokás nevezni, míg a növényországban észlelteket a fény és hő előidézte moleculáris erők hatása és az u. n. szöveti feszülés eredményének tartjuk. Az állatok mozgás­tüneményeivel szemközt rendesen kizárjuk a mozgások azon nemét, mely a hő, fény, delej­esség és villanyosság tüneményeiben nyilvánul, mint a parányok rezgése; holott aligha­nem csalódunk, midőn az állati mozgások indokait, vég­elemzésben, nem a molecularis mozgások körében keressük. Azt hiszem, hogy a physiologia szótárából rég ki van már törülve a bölcselkedők által kigondolt „vis vitalis“, az a magasabb „életszikra“, melynek megfejthetlen és egészen titkos működéséhez folyamodtak mindannyiszor, valahányszor a bonyolultabb élettani tüneményeknek magyarázatát nem bírták adni. Újabb időben nemcsak a phy­­sikában, hanem a szerves világban is napról-napra nagyobb és nagyobb ér­vényre kezd a paránymozgás elmélete emelkedni, úgy, hogy az­­állati szervezet legbonyolultabb működéseit, az agy működését, mit a közéletben a szellem nyilvánulásának neveznek, az akarat hatályát s általában az idegműködést e moleculáris mozgásokra s nem a tágkörű életszikrára szoktuk visszavezetni. S igy az állati mozgások indító és felgerjesztő okai ugyanott gyökereznek, a­hol a növényekéi. Nem nehéz ezt felfoghatóvá tenni azok előtt, kik a min­dennapi életben szemlélhető állati mozgásokon kívül, mint a kutya szaladása a veréb repülése, más, a górcső világában felmerülő mozgástünemém­ényeket is szemléltek , a­kik látták, hogy a protoplasma-cseppből álló Amoebák összehúzód­­nak, kinyújtózkodnak, helyöket változtatják, hogy az Azalagok seregei kápráz­tatva futkossák át meg át a górcső kerek látkörét, s akik tudják, hogy ezeknek mozgása megélénkül a fény és hő fokozásával. E parányi lények mozgására vonatkozó törvények még nincsenek ugyan teljesen felderítve, de Kühne­r) és más búvárok vizsgálatai nyomán tudjuk, hogy a fény-, hő- és vegyhatályok iránt rendkívül érzékenyek s mozgásuk ezek által fokozható. S így, ha rejlik is bennük valami életinger, az valószínűleg csak annyiban bir jelentőséggel, a mennyiben a fény és hő molecularis rezgéseit felfogja s állati mozgássá módo­­ n) Kühne Dr. W.: Untersuchungen über das Protoplasma und die Contractilität. Leipzig 1864. r

Next