II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1910
Victor Hugo és Heine viszonya a magyarsághoz. Sem sajátképein irodalomtörténeti fejtegetést, sem széptani elemzést nem tűztünk ki itt célunkul. Nem kutatjuk a kapcsolatot Victor Hugo és a magyar romantikusok közt, sem Heinének erősen érezhető befolyását újabbkori költészetünkre. Nem a két költőnek hatását mireánk, ellenkezőleg a mi küzdelmeinknek hatását ő reájuk világítjuk meg. A két költőt, akiről elszórtan megjelent régebbi dolgozatainkat itt helyreigazítvaösszeállítjuk, ellentét, sőt ellenségeskedés választotta el egymástól. (L. Paul Besson: Heines Beziehungen zu Victor Hugo. Studien zur vergleichenden Litteraturgeschichte herausg. von Dr. Max Koch. V. 1905. p. 121.) Mégis szinte a fordulatokban, az árnyalatokban megegyeznek, mihelyt nemzeti törekvéseinkről, nemzeti szenvedéseinkről ítélnek. Néha bennünket is meglep az a kitörő szenvedély, mellyel ellenfeleinket megbélyegzik. Magunk már jórészt elszoktunk, hogy ezt a magasztos kort ily indulattal szemléljük. Bennük tehát az európai nemesebb közvéleményt mutatjuk be, azokban a rendkívüli időkben, amikor a XIX. század derekán előbb alkotmányosan, majd fegyveresen, , végül pedig fájdalombíró tűréssel küzdöttünk nemzeti önállásunkért és alkotmányos szabadságunkért. I. Victor Hugo a mi művelődésünkre, költőinkre és olvasóinkra, irodalmunkra és művészeti fölfogásunkra nem hatott valami mélyen. Hiszen minálunk, sőt — fájdalom — iskoláinkban pl. Bérangert