II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1941

Vallásos és erkölcsi nevelés. Tanulóink rendesen és buzgalommal tettek eleget vallási kötelezettségüknek. A rómá­kat­ tanulók szeptemberben 3 napos lelkigyakorlaton vettek részt, karácsonykor, húsvétkor és az év végén pedig közösen gyóntak és áldoztak. Egyébként is vasárnaponként szép számmal járul­tak a szentáldozáshoz. A református, evangélikus és görög katolikus tanulók részére egyházaik szintén rendeztek csendes napokat, illetve lelkigyakorlatokat. Iskolánkban részesültek vallásoktatásban a II. ker. egyet. kat. gimnázium és a Mátyás király gimnázium ref. és ev. vallású tanulói; a mi intézetünk g. kat. tanulói a Werbőczy-gimnáziumban, izraelita tanulói pedig a Mátyás király gim­náziumban nyertek vallásoktatást. A Vitézi rend ez évben is vitéz Gerley Győző ezredes urat bízta meg a rendtagok iskolánkba járó gyermekeinek ellenőrzésével. Megelégedéssel állapít­hatta meg, hogy a rendtagok gyermekei nemcsak hogy eleget tesznek köteles­ségüknek, hanem kevés kivétellel az elsők között vannak. A Vitézi Rend tár­sadalmi bizottsága ezeket díszes oklevél és könyvjutalomban részesítette. Az intézet volt növendékei nemcsak az Iskolatársak Egyesülete révén tart­ják volt intézetükkel az összeköttetést, hanem megható szeretettel gondolnak egyébként is volt iskolájukra. Hollós Oszkár kír. tanácsos, ny. vasútigazgató le­kötelező figyelemmel Toldy Ferenc szülőházának egy régi heliogravürjét küldötte meg szép rámában. A 26 év előtt végzett növendékek múlt évben tartott 25 éves találkozójukon egy osztályközi lövészvándordíj alapítását határozták el. Ez a szép vándordíj — egy figyelőállásban levő lövész bronzszobra márvány talapzaton — már az intézet tulajdonában van, s ez idei védője a VIII. osztály. A csapat tagjai: Rim Gyula, Endrődy Oszkár, Kőszegi István, Pichler Tibor és Posta Zoltán. Egy volt növendékünk névtelenül maradva nyújtott pénzbeli segítséget arra rászoruló kései iskolatársainak. Hálás szeretettel köszönjük meg ragaszko­dásukat jelentő figyelmüket. Találkozót tartottak és megható ünnepség keretében koszorúzták meg a hősi halottak emléktábláját a 30 év előtt érettségizettek. Dr. Möller Károly építészmérnök közvetlenségével megindító beszédben emlékezett meg volt osztálya az emléktáblán olvasható 6 hősi halottjáról. A találkozón részt vettek: Dr. Balla Ignác ügyvéd, Dr. Baranyai Lipót a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Blum Béla, alföldi Platt Gusztáv főmérnök, Hofbauer Károly tanár, Jávor Árpád hajós­kapitány, vitéz Keveváry Gyula műszaki tanácsos, Kövesdy László építész tanár, Kriegs­ Ay Nándor min. számtanácsos, Niemetz Sándor műegyetemi tiszt­viselő, Quittner Tivadar vegyészmérnök, Siményi Kamilló alezredes, Dr. Sipos Károly jogügyi főtanácsos, Szécsi Béla nagykereskedő és vitéz Ury Dezső titkár. A 20 év előtt érettségizettek közül 35-en jelentették be, hogy az évzáró ünnepség alkalmával meg fognak jelenni. Az 1930—31. tanév végén érettségizett VIII. B. osztályú növendékeink 1942. január 18-án találkozóra jöttek. Dr. Kresznerics Károly volt osztály­főnökük üdvözölte őket. A növendékek közül Dr. Jakab László orvos főhadnagy köszöntötte a tanárokat. Majd Hedrey Szilárd repülő főhadnagy megható be­széd kíséretében megkoszorúzta iskolánk hősi emlékművét. Az 1942. máj. 6-án tartott szülői értekezleten dr. Lengyel Dénes tartott elő­adást a „Diákkaptár" munkájáról. Az előadás alapgondolata Széchenyi István grófnak mondása csak gazdag nemzet lehet igazán szabad. A nemzet gazdag­sága elsősorban a kiművelt emberfő, a hivatását mindenkor teljesítő jó magyar. Ily­en jó polgárokat kívánunk nevelni az eljövendő boldogabb haza felépítésére és megtartására. Nevelőmunkánk egy részét a „Diákkaptár"-ban fejtjük ki, a ta­nulókat önállóságra és a munka megbecsülésére szoktatjuk. Különösen nagy je­lentősége van a termelő munkában való részvételnek, a falu élete és a természet legdrágább kincsei bontakoznak ki ott az ifjúság szeme előtt, a kenyeret csak aratás munkája után érezzük igazi ist­enáldásnak, a falusi embert csak ottho­nában megismerve tudjuk igazán megbecsülni. Ha helyesen vezetett táborokba küldjük fiainkat mezőgazdasági munka elvégzésére, a hazának is áldozunk, de nagy nyereséget is kapunk gyermekeink lelki világának gazdagodásával.

Next