II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1941
Vallásos és erkölcsi nevelés. Tanulóink rendesen és buzgalommal tettek eleget vallási kötelezettségüknek. A rómákat tanulók szeptemberben 3 napos lelkigyakorlaton vettek részt, karácsonykor, húsvétkor és az év végén pedig közösen gyóntak és áldoztak. Egyébként is vasárnaponként szép számmal járultak a szentáldozáshoz. A református, evangélikus és görög katolikus tanulók részére egyházaik szintén rendeztek csendes napokat, illetve lelkigyakorlatokat. Iskolánkban részesültek vallásoktatásban a II. ker. egyet. kat. gimnázium és a Mátyás király gimnázium ref. és ev. vallású tanulói; a mi intézetünk g. kat. tanulói a Werbőczy-gimnáziumban, izraelita tanulói pedig a Mátyás király gimnáziumban nyertek vallásoktatást. A Vitézi rend ez évben is vitéz Gerley Győző ezredes urat bízta meg a rendtagok iskolánkba járó gyermekeinek ellenőrzésével. Megelégedéssel állapíthatta meg, hogy a rendtagok gyermekei nemcsak hogy eleget tesznek kötelességüknek, hanem kevés kivétellel az elsők között vannak. A Vitézi Rend társadalmi bizottsága ezeket díszes oklevél és könyvjutalomban részesítette. Az intézet volt növendékei nemcsak az Iskolatársak Egyesülete révén tartják volt intézetükkel az összeköttetést, hanem megható szeretettel gondolnak egyébként is volt iskolájukra. Hollós Oszkár kír. tanácsos, ny. vasútigazgató lekötelező figyelemmel Toldy Ferenc szülőházának egy régi heliogravürjét küldötte meg szép rámában. A 26 év előtt végzett növendékek múlt évben tartott 25 éves találkozójukon egy osztályközi lövészvándordíj alapítását határozták el. Ez a szép vándordíj — egy figyelőállásban levő lövész bronzszobra márvány talapzaton — már az intézet tulajdonában van, s ez idei védője a VIII. osztály. A csapat tagjai: Rim Gyula, Endrődy Oszkár, Kőszegi István, Pichler Tibor és Posta Zoltán. Egy volt növendékünk névtelenül maradva nyújtott pénzbeli segítséget arra rászoruló kései iskolatársainak. Hálás szeretettel köszönjük meg ragaszkodásukat jelentő figyelmüket. Találkozót tartottak és megható ünnepség keretében koszorúzták meg a hősi halottak emléktábláját a 30 év előtt érettségizettek. Dr. Möller Károly építészmérnök közvetlenségével megindító beszédben emlékezett meg volt osztálya az emléktáblán olvasható 6 hősi halottjáról. A találkozón részt vettek: Dr. Balla Ignác ügyvéd, Dr. Baranyai Lipót a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Blum Béla, alföldi Platt Gusztáv főmérnök, Hofbauer Károly tanár, Jávor Árpád hajóskapitány, vitéz Keveváry Gyula műszaki tanácsos, Kövesdy László építész tanár, Kriegs Ay Nándor min. számtanácsos, Niemetz Sándor műegyetemi tisztviselő, Quittner Tivadar vegyészmérnök, Siményi Kamilló alezredes, Dr. Sipos Károly jogügyi főtanácsos, Szécsi Béla nagykereskedő és vitéz Ury Dezső titkár. A 20 év előtt érettségizettek közül 35-en jelentették be, hogy az évzáró ünnepség alkalmával meg fognak jelenni. Az 1930—31. tanév végén érettségizett VIII. B. osztályú növendékeink 1942. január 18-án találkozóra jöttek. Dr. Kresznerics Károly volt osztályfőnökük üdvözölte őket. A növendékek közül Dr. Jakab László orvos főhadnagy köszöntötte a tanárokat. Majd Hedrey Szilárd repülő főhadnagy megható beszéd kíséretében megkoszorúzta iskolánk hősi emlékművét. Az 1942. máj. 6-án tartott szülői értekezleten dr. Lengyel Dénes tartott előadást a „Diákkaptár" munkájáról. Az előadás alapgondolata Széchenyi István grófnak mondása csak gazdag nemzet lehet igazán szabad. A nemzet gazdagsága elsősorban a kiművelt emberfő, a hivatását mindenkor teljesítő jó magyar. Ilyen jó polgárokat kívánunk nevelni az eljövendő boldogabb haza felépítésére és megtartására. Nevelőmunkánk egy részét a „Diákkaptár"-ban fejtjük ki, a tanulókat önállóságra és a munka megbecsülésére szoktatjuk. Különösen nagy jelentősége van a termelő munkában való részvételnek, a falu élete és a természet legdrágább kincsei bontakoznak ki ott az ifjúság szeme előtt, a kenyeret csak aratás munkája után érezzük igazi istenáldásnak, a falusi embert csak otthonában megismerve tudjuk igazán megbecsülni. Ha helyesen vezetett táborokba küldjük fiainkat mezőgazdasági munka elvégzésére, a hazának is áldozunk, de nagy nyereséget is kapunk gyermekeink lelki világának gazdagodásával.