VII. kerületi Kertész-utca községi négyévfolyamú fiú felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1937
maga is ilyen metszett, ilyen nyesett, ilyen igazított ember volt. S úgy állott embertársai között, mint gyümölcsösében a fák, sort és rendet tartva, anélkül, hogy ágai egy szomszéd fa ágaihoz túlságosan közel érhettek volna. Szabályok szerint művelt gyümölcsösnek, nem ligetnek vagy erdőnek kívánta maga körül a világot. Mondottam már, hogy mindene programmos és tervszerű volt. Jellemző erre az a pedáns rend, amelyben például szerszámait tartotta. Műhelyében minden szerszámnak nemcsak hogy megvolt a helye, de ez a hely ki is volt rajzolva, s a kalapácsnak, fúrónak, harapófogónak e rajz szerint kellett a helyén lógnia. Tanári működését is a kényes rendesség jellemezte és a szigorú fegyelemtartás. A nehezebben fegyelmezhető tanulókat nem szerette ; a kiszámíthatatlanul szeszélyes csapongás, a felelősséget és kötelességet nem érző könnyelműség nem volt ínyére. Azokban a tanulókban gyönyörködött, akiket könnyű volt hajlítani s a maga életformája szerint idomítani. Ezért leginkább csak az első évfolyamot szerette tanítani, s felsőbb osztályba nem szívesen ment. Az iskolát is olyannak szerette volna, amilyenné a barackosát tudta tenni. S nagyon el tudott kedvetlenedő, ha nem sikerült. Pedig nem sikerülhetett, hiszen a fiatal diákgyerek legtöbbnyire sokkal nehezebben idomítható, mint a fa. Bele is fáradt. Az iskolába hamarabb belefáradt, mint barackfáinak gondozásába s az életbe. Jellemző rám a becsületességére, hogy amint ezt magáról végleg megállapította, nyugalomba vonult. Nem szeretett, nem tudott félember, egészség nélkül való ember lenni. Sokszor tanakodtam rajta, mivel magyaráztam, hogy nyugalomba vonulásával az iskolától szinte teljesen elszakadt. Azóta csak egyszer jelent meg közöttünk, azon a záróünnepen, amelyen hivatalosan s ünnepélyesen búcsúztattuk. Harctéri katonatiszttársaihoz jobban ragaszkodott, mint hozzánk. De máskor is volt úgy, sokszor is, hogy gondolkodni kellett rajta, miért olyan, amilyen. Mert soha nem volt ok nélkül ilyen vagy olyan. Budapesten született 1887-ben. Tanulmányait is Budapesten végezte előbb a IV., majd a VIII. kerületi reáliskolában. Tanárrá a budapesti tudományegyetemen képezte magát 1907-től 1911-ig, a mennyiségtan és természettan tanítására képesítő középiskolai tanári oklevelet 1912-ben szerezte meg. Később 1923-ban a kereskedelmi és politikai számtan tanítására jogosító képesítést is megszerezte. Tanári működését a II. kerületi Medve utcai polgári fiúiskolában kezdte 1912-ben s 1919 januárjáig ott tanított. De mulasztott közben négy teljes esztendőt. Ezt az időt Szerbiában, Montenegróban, Tirolban, Olaszországban töltötte. E közben nem tanár volt, hanem katona.