VII. kerületi Kertész-utca községi négyévfolyamú fiú felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1937

maga is ilyen metszett, ilyen nyesett, ilyen igazított ember volt. S úgy állott embertársai között, mint gyümölcsösében a fák, sort és rendet tartva, a­nélkül, hogy ágai egy szomszéd fa ágaihoz túlságosan közel érhettek volna. Szabályok szerint művelt gyümölcsösnek, nem ligetnek vagy erdőnek kívánta maga körül a világot. Mondottam már, hogy mindene programmos és tervszerű volt. Jellemző erre az a pedáns rend, amelyben például szerszámait tartotta. Műhelyében minden szerszámnak nemcsak hogy megvolt a helye, de ez a hely ki is volt rajzolva, s a kalapácsnak, fúrónak, harapófogónak e rajz szerint kellett a helyén lógnia. Tanári működését is a kényes rendesség jellemezte és a szigorú fegyelemtartás. A nehezebben fegyelmezhető tanulókat nem szerette ; a kiszá­míthatatlanul szeszélyes csapongás, a felelősséget és kötelességet nem érző könnyelműség nem volt ínyére. Azokban a tanulókban gyönyör­ködött, akiket könnyű volt hajlítani s a maga életformája szerint ido­mítani. Ezért leginkább csak az első évfolyamot szerette tanítani, s felsőbb osztályba nem szívesen ment. Az iskolát is olyannak szerette volna, amilyenné a barackosát tudta tenni. S nagyon el tudott kedvet­lenedő, ha nem sikerült. Pedig nem sikerülhetett, hiszen a fiatal diák­gyerek legtöbbnyire sokkal nehezebben idomítható, mint a fa. Bele is fáradt. Az iskolába hamarabb belefáradt, mint barackfáinak gondo­zásába s az életbe. Jellemző rá­m a becsületességére, hogy amint ezt magáról végleg megállapította, nyugalomba vonult. Nem szeretett, nem tudott fél­ember, egészség nélkül való ember lenni. Sokszor tanakodtam rajta, mivel magyaráztam, hogy nyugalomba vonulásával az iskolától szinte teljesen elszakadt. Azóta csak egyszer jelent meg közöttünk, azon a záróünnepen, amelyen hivatalosan s ünnepélyesen búcsúztattuk. Harctéri katonatiszttársaihoz jobban ragasz­kodott, mint hozzánk. De máskor is volt úgy, sokszor is, hogy gondolkodni kellett rajta, miért olyan, amilyen. Mert soha nem volt ok nélkül ilyen vagy olyan. Budapesten született 1887-ben. Tanulmányait is Budapesten végezte előbb a IV., majd a VIII. kerületi reáliskolában. Tanárrá a budapesti tudományegyetemen képezte magát 1907-től 1911-ig, a mennyiségtan és természettan tanítására képesítő középiskolai tanári oklevelet 1912-ben szerezte meg. Később 1923-ban a kereskedelmi és politikai számtan tanítására jogosító képesítést is megszerezte. Tanári működését a II. kerületi Medve­ utcai polgári fiúiskolában kezdte 1912-ben s 1919 januárjáig ott tanított. De mulasztott közben négy teljes esztendőt. Ezt az időt Szerbiában, Montenegróban, Tirolban, Olaszországban töltötte. E közben nem tanár volt, hanem katona.

Next